Béla Pomogáts

Tanulmánykötetem azok közül az írások közül válogat, amelyeket az utóbbi hat-hét esztendőben jelentettem meg irodalomtudományi és szépirodalmi folyóiratokban – Magyarországon, Erdélyben és a Felvidéken. Közöttük több foglalkozik a huszadik századi magyar irodalom mozgalmaival, így a Nyugat körül gyülekező táborral, a népi mozgalommal, a katolikus irodalommal, illetve mindezek fontosabb képviselőivel, a többi között Ady Endrével, Szabó Dezsővel, Márai Sándorra, Illyés Gyulával, Cs. Szabó Lászlóval, Jékely Zoltánnal és másokkal. Külön fejezetet szenteltem az erdélyi magyar irodalom jeles alkotó egyéniségeinek, így Bánffy Miklósnak, Kuncz Aladárnak, Nyirő Józsefnek, Dsida Jenőnek, Sütő Andrásnak, Kányádi Sándornak és másoknak. Munkámban az vezérelt, hogy lehetőleg közérthető előadásmódban, a szélesebb körű olvasóközönség figyelmét hívjam fel huszadik századi irodalmunk néhány fontos eszmei áramlatára, műhelyére és alkotó egyéniségére.

A trianoni döntés politikai, társadalmi, kulturális és "lelki" következményei jóformán teljesen áthatották és meghatározták a mögöttünk maradt 20. század történetet, különösen 1918 és 1944 között, majd az a 1947-ben megkötött - a trianoni tragédiát megismétlő - párizsi békeszerződés körüli időkben. A kötetben olvasható írások, dokumentumok a magyar nép egyik legnagyobb történelmi tragédiájáról adnak képet - egyszersmind azokról a máig érvényes szellemi erőfeszítésekről, amelyek tanúsíthatják, hogy a nemzetben mindig élt a súlyos történelmi megpróbáltatások leküzdésének lelki ereje.