Pál András Pósa

A Magyar Életrajzi Lexikon szerint Petőfi (Petrovics) Sándor, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb és legismertebb alakja Kiskőrösön született 1823. január 1-jén, és Fehéregyházán halt meg 1849. július 31-én. A hivatalos álláspont szerint Petőfi a segesvári csatában esett el, halálának körülményei viszont még a mai napig sem tisztázódtak, A Megamorv Petőfi-expedíció 1989. július 17-én, a Bajkál-tó melletti Barguzinban történt ásatás során megtalálta azokat a csontokat, amelyeket Petőfi feltételezett földi maradványainak tartanak. Az esetleges szenzációs felfedezés híre a közéletben óriási vitákat váltott ki. A minden kétséget kizáró bizonyításra, az ún. DNS-vizsgálatra a hatóságok engedélyének hiányában nem került sor. Budapesten, a Fiumei Úti Sírkertben 2015. július 17. napján ugyan megtörtént Petőfi újratemetése, de állami részvétel nélkül. Ezzel a könyvvel Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója előtt tisztelgünk, és főként arra a kérdésre keressük a választ, hogy a budapesti sír valóban a nagy költő csontjait rejtheti-e magában. Nyomozásunk talán ismét ráirányíthatja a figyelmet arra, hogy a Petőfi-kutatás barguzini fejezetének lezárásával még tartozunk az utókornak. Először röviden áttekintjük Petőfi eltűnésének körülményeit és a költő haláláról szóló elméleteket. Ismertetjük a szibériai teória kialakulására és kutatásának állomásaira vonatkozó adatokat, majd a barguzini ásatás előzményeit, és a csontváz megtalálásának részleteit. Taglaljuk az állampárt és a tudományos ellentábor álláspontját, továbbá bemutatjuk a rendszerváltás utáni politikai hozzáállást a barguzini kutatásokhoz. Számba vesszük az MTA és a Megamorv-Petőfi Bizottság által 1989 óta lefolytatott vizsgálatokat és mérlegre tesszük azokat a bizonyítékokat, amelyek igazolják, illetve cáfolják, hogy Morvaiék valóban Petőfi csontjait hozhatták-e haza. Kitérünk a Petőfinek tulajdonított szibériai versekre, és azok magyarországi elemzésére. Ezek után megvizsgáljuk a hatalom viszonyulását híres történelmi nagyjaink temetéséhez, és elemezzük azokat a bonyodalmakat, amelyekkel szembe kellene néznünk egy hivatalos Petőfi-újratemetés kapcsán. A könyv utolsó fejezetében arra vállalkozunk, hogy egy sokak számára talán szokatlan felmérés eredményét ismertessük, ugyanis a Kerepesi temetőben lévő Petőfi-sír vizsgálatához a radiesztézia módszereit alkalmaztuk. A mérések többségére (pl. Petőfi szülei, Szendrey Júlia, Vörösmarty Mihály, Bajza József, Arany János, Jókai Mór, Kossuth Lajos, Vahot Imre, Gyulai Pál) a Fiumei Úti Sírkertben került sor, míg néhány esetben (pl. Bem József, Tompa Mihály, Prielle Kornélia, Széchenyi István) a sírokat máshol kellett felkutatnunk. A legenda ritkán ugyan, de találkozhat a valósággal, amennyiben a legenda tartalma bizonyítást nyer: "Az idő igaz, S eldönti, ami nem az."