László Prohászka

"Megül házának teraszán, nappalaiban és éjszakáiban, együttérző és emlékező költőként a szegénység nehéz köveit és emlékeit emelgeti, rakosgatja. Illesztgeti egymáshoz szavait. Élete nyolcadik évtizedén is túl kitartóan építgeti önmagát, Kassák nyomán a költészetét, ... Folytatás ›› bár "Nyilvánvaló a vereség. / Felmérhetetlen az emberben, / anyagban esett kár" (A harc vége). És mégis muszáj írni, Istent keresni, hinni. Hallgatni legalább a kert és a vers hangjait, hogy benne van-e a lekottázhatatlan muzsika. Költészetében a szeretet zenéje is benne van. Prohászka László Máté utánozhatatlan eredetisége mélyen a lényében van, ahogy benne van a lemásolhatatlan tájban, akár Pesterzsébet, akár Gyál egy-egy külvárosi utcarészletében a hasonlíthatatlan egyszeriség, hogyha azt igazi költő látja és láttatja. "Szalma Krisztusok / zizegő karjukat tárják, / hogy pihenjek. / Testük meleg madárfészek. / S a szülők, nem csak fiókáikat etetik. / Csőrükben vizet is hoznak, / hogy szomjamat oltsam." (Út előttem) Tejútra néző teraszáról, verseinek fénye mellett éjjel különösen tisztán látja, amit mi olvasói, hívei őbenne látunk: igen, nyolcvanadik évén túl Prohászka László Máténak emelkedőben arra visz az útja. Amerre a becsületes szegényeké, a sokat szenvedőké, a mégis látóké, az Isten becsületében reménykedőké, a tiszta és jó költőké. Azoké, akik élik és értik a "porrá és hamuvá változó test" Sorsnak adott válaszát: "A lélek erősebb és maradandóbb / kőnél, fémnél". Ennek tudatában szól hűséges szerelemmel a feleségéhez: "Szép vagy kedvesem, derekad nárcisz hajlékonyságú, / karod indaerős, / ahogy átfonsz, / vágytól fuldoklom... // Ha tükröd elé ülsz / ne kérdezd: / Kinek tetszem? / Szép vagyok-e még?" (Vallomás)" (Benke László) A(z) Tejútra néző terasz (Könyv) szerzője Prohászka László Máté.

A 20. század első felének hazai szobrászatában jelentős szerepet játszott Lux Elek (1883-1941), akinek a nevét 1945 után ritkán említették. "A hagyományos szépség szobrásza volt" - írta róla Ybl Ervin 1941-ben. Sokrétű és termékeny életműve megérdemli a figyelmet. A művész pályája során nagyszámú kisplasztikát, kerámia- és porcelán-tervet, kiváló portrékat, számos köztéri alkotást, síremléket és hősi emlékművet, valamint egyházművészeti alkotást készített, de még az éremművészet terén is volt figyelemre méltó alkotása. A könyv bemutatja Lux Elek életművének legfontosabb állomásait és műveit. Fő műve a székesfehérvári Wathay-szobor, a pesterzsébeti első világháborús emlék főalakja és a hányatott sorsú budapesti Luther-­emlékmű. A művész hagyatékát a történelem vihara alaposan megtépázta, de a szerző több éves kutatómunkája eredményeként sikerült rekonstruálni a pályafutás legfontosabb állomásait. A könyvet számos archív fénykép illusztrálja, kiegészítve a jelenleg meglévő legfontosabb műalkotások színes fotóival. A gazdag jegyzetanyaggal kísért könyv alapvetően a Lux Elek alkotta műtárgyak ismertetését tartalmazza, emellett igyekszik szólni stílusukról, esetleges további sorsukról, más érdekességekről. Ha a szerzőnek volt a művekkel kapcsolatos személyes benyomása, nem hallgatta el, ugyanakkor nem kívánta az olvasóra erőltetni véleményét: igyekezett lehetőleg pártatlan, pontos képet adni az egyes alkotásokról. A kötet könnyebb használatát tárgymutató, helymutató, művészek névmutatója és a Lux Elek köztéri alkotásait tartalmazó függelék segíti.