Lucia Puenzo

Patagonie, rok 1960. Po útěku z rodného Německa se José usadil v Argentině, kde chce pokračovat v práci lékaře. V malé vesnici Chacharramendi se setkává s dívenkou Lilith, která ho okamžitě fascinuje, ale zároveň odpuzuje. Lilith má totiž růstovou vadu a neúměrnost jejích rysů představuje vše, co se José snaží z lidstva vyhladit. Ještě více ho však zaujme skutečnost, že její sourozenci jsou dokonalým příkladem árijské rasy: vysocí, silně stavění a spravedliví. Když José zjistí, že Lilithina matka je těhotná, neodolá touze do těhotenství zasahovat, a tak se vmanipuluje do přízně celé rodiny, a především mladé Lilith. José je totiž ve skutečnosti jeden z nejchladnokrevnějších vrahů v dějinách lidstva: Josef Mengele, nacistický lékař posedlý rasovou čistotou a proslulý prováděním hrůzných pokusů na lidech v Osvětimi. Lucía Puenzo (1976) je argentinská spisovatelka, scenáristka a režisérka. Ve většině svých děl se zaměřuje na dětství a dospívání. V její tvorbě často vystupují queer nebo intersexuální postavy, jejichž příběhy Puenzo rámuje skrze nevinnost dětského pohledu. Zajímá ji také otázka lékařské modifikace lidského těla a etické dilema spojené s moderní medicínou. K několika vlastním románům, včetně Německého lékaře (Německý lékař Wakolda, 2013), vytvořila i filmovou adaptaci.

Po útěku z rodného Německa se José usadí v Argentině, kde chce pokračovat v práci lékaře. V malé vesnici se setkává s dívenkou Lilith, která ho díky své růstové vadě fascinuje, ale zároveň odpuzuje. Ještě více ho však zaujme, že její sourozenci jsou dokonalým příkladem árijské rasy: vysocí a silně stavění. José je totiž ve skutečnosti jeden z nejchladnokrevnějších vrahů v dějinách lidstva: Josef Mengele, nacistický lékař posedlý rasovou čistotou a proslulý prováděním hrůzných pokusů na lidech v Osvětimi.

"...tökéletes példány lett volna (szőke haj, világos bőr, tiszta szem), kivéve a magasságát. Láthatóan nagyon kicsi volt a korához képest, de keze, lába normális méretű ahhoz, hogy törpének lehessen mondani, és túlságosan nagy, semhogy be lehessen sorolni a liliputiak kategóriájába. A kislány, aki egyre gyorsabban ugrált ott a parkolóban, olyan emberpéldány volt, amely tökéletesen illeszkedett egyik kedvenc kutatási területéhez: a törpeség, mint az abnormalitás mintaszerű megjelenési formája. A kislánynak sikerült árja génekhez jutni, de nem olyan mértékben, hogy elveszítse állatias vonásait. Az ilyen laboratóriumi patkányok izgatták a legjobban..." Josef Mengele a háború után Argentínába szökik, de a bőréből nem tud kibújni: megszállottan érdeklődik az emberek génállománya és külseje között megfigyelhető összefüggés iránt. Bujkálásának feszültséggel teli krónikájához festői hátteret szolgáltat Patagónia, a sivatagos táj és nem utolsósorban az indiánok és fehérek együttélésének véres története. "Ötven pár láb és kéz, ötven fej és ötven törzs várta őket, amikor beléptek a fő üzemhelyiségbe. José előírta a tulajdonosnak, hogy olyan importált porcelánt vásároljon, amilyet még sohasem használtak semmilyen játék előállításához Argentínában. Az eredmény szembeszökő volt: a babák bőre simának és egészségesnek látszott, a színek ragyogtak, s a finom részleteket (a bőr redőit, a körmöket, a fülcimpákat, az ajkakat, a születési ráncokat és a mellbimbókat) is meg lehetett formálni. A hosszú asztalon heverő alkatrészek elképesztően élethűek voltak." Lucía Puenzo (sz. 1976) argentin író és filmrendező. 2000-ben mutatták be első filmjét, első regénye 2004-ben jelent meg. A német doktor az ötödik regénye, németre, franciára és oroszra is lefordították. XXY című filmje díjak sorát nyerte el 2007-ben. Puenzo szívesen ír regényt és készít filmet ugyanabból a témából, például a Halcsecsemő című filmet is saját regényéből rendezte. A könyv, amelyet az olvasó kezében tart, eredetileg 2011-ben jelent meg. Ez Puenzo első kötete, amely most magyarul is napvilágot lát. A német doktor című filmet a 2013-as cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában vetítették először, Lilith édesanyjának szerepében Natalia Oreiróval, aki több díjat nyert el alakításáért.