Sándor Pusztay

Besztercebánya, Körmöcbánya és Selmecbánya a középkori Magyar Királyságban Közép-Szlovákia királyi bányavárosaiként váltak híressé. A királyi jogokkal rendelkező városok bányáiban aranyat, ezüstöt, rezet és más fémérceket bányásztak, ami tekintélyes gazdagságot jelentett a helyi lakosoknak. A Körmöcbányán vert aranypénz messze földön híres volt a magas aranytartalmának tisztaságáról. A három város mára az Európai Kulturális Örökség részét képezi, és a folyamatos városfejlesztési programoknak köszönhetően közkedvelt turisztikai úti cél.

Az elmúlt évszázadok közép-európai határátrajzolásait követően több olyan terület is kialakult, amely kulturális, gazdasági sokszínűségében a mai napig őrzi a hajdani Monarchia emlékét. Az egyik ilyen régió a három, egymáshoz közel eső nagyvárost és számtalan borvidéket is magában foglaló Sopron-Bécs-Pozsony háromszög. A szőlőterületek egykor egy borvidéket alkottak, amelynek neve Ruszt-Sopron-Pozsony borvidék volt. A korabeli borokat főleg német, magyar és szlovák vincellérek kezelték, és többségében a bécsi piacokon, a császári udvarban találtak gazdára. A könyvben ennek a három borvidéknek a fejlődéstörténetét mutatjuk be. A gazdag képanyaggal illusztrált kötetből megismerhetjük az egyes régiókra jellemző borutakat, azon belül a szőlőfajtákat és a különböző tájegységi nemes borokat, illetve a legjelentősebb vagy történelmi hagyományokkal, érdekes legendákkal összefűzhető borászatokat is.