Sándor Radnóti

Radnóti Sándor kritikusi munkásságában az irodalomkritikák mellett a képzőművészeti bírálatok is meghatározók, kivált, hogy e szövegei izgalmasan kapcsolódnak művészetfilozófiai kutatásaihoz. Ezt a kettős arcélt rajzolja ki és mélyíti el kötetünk duális szerkezete is. Az első részben olvasható hosszabb esszék részben más pályatársak művészettörténeti-műkritikusi életművét veszik górcső alá, így ezekben az elemzésekben a szerző módszertani, kritikaelméleti kérdéseket is érint; az ugyanide sorolt, nagyobb lélegzetű tanulmányok egy-egy korszakkal (a koptokkal, a párizsi absztraktokkal), műfajjal (a portrékkal, az állatábrázolásokkal) vagy alkotóval (Rembrandttal, Van Goghgal, Kandinszkijjal) foglalkoznak. A könyv második része ábécérendbe gyűjti az elmúlt évtizedekben publikált rövidebb, szolgáltató funkciójú képzőművészeti kritikákat: itt Radnóti zömmel egy-egy konkrét kiállítás apropóján kezd el foglalkozni az adott művésszel, ám ezek az írások - akárcsak a kötet első egysége - egy nagyobb összképet rajzolnak ki.

Radnóti Sándor esztéta, filozófus könyve egy memoár helyetti memoár: személyes emlékekben bővelkedő portrék füzére, amelyek egy hosszabb interjúval kiegészítve mégiscsak kirajzolják szerzőjük életútját és pályáját.Az emlékezések legnagyobb része az Élet és Irodalomban jelent meg 2017-2018-ban. Jól és kevéssé ismert emberekről olvashatunk, többek között Balassa Péter, Nemes Nagy Ágnes, Esterházy Péter, Tanay Magda, Pilinszky János, Vezér Erzsébet és Weöres Sándor alakjáról. Radnóti Sándor (1946) esztéta, filozófus, egyetemi tanár

Radnóti Sándor új kritikakötetében az elmúlt években írott bírálatait, elemzéseit gyűjtötte össze. A kortárs magyar irodalom egyik legfontosabb kritikusa páratlan bölcseleti tudással és hatalmas kíváncsisággal olvas és kutatja a magyar irodalom- és szellemtörténet fontos tradícióit, új irályait, összefüggő kontextusait; így lesz a könyv egyik izgalmas fejezete naplók és memoárok elemzése, egy másik pedig a politikai költészet újabb hullámának vizsgálata. A néhány flekkes, frappánsan tömör recenziótól a hosszabb, tanulmány léptékű bírálatokig Radnóti több műfajban is kritikusan pontos, és ahhoz a kulturális közösséghez beszél, melynek manapság nemcsak érvénye, de létezése is egyre nagyobb veszélyeknek van kitéve. Új könyvében többek között Balla Zsófia, Bodor Ádám, Esterházy Péter, Kántor Péter, Nádas Péter, Parti Nagy Lajos és Rakovszky Zsuzsa műveiről olvashatunk kritikai esszéket. A könyv címe Esterházy Márk-változatából származik, aki így reagált Radnóti írására: "Tudjuk, a céltábla ne lőjjön vissza, ne köszöngessen - hát legyen. De már rég olvastam ilyen empatikus szöveget, ami, az öröm mellett, például avval járt, hogy nem azt akartam tudni, mi lesz velem, hanem hogy mire jut az írás, mit fog mondani."

Radnóti Sándor új kritikakötetében az elmúlt években írott bírálatait, elemzéseit gyűjtötte össze. A kortárs magyar irodalom egyik legfontosabb kritikusa páratlan bölcseleti tudással és hatalmas kíváncsisággal olvas és kutatja a magyar irodalom- és szellemtörténet fontos tradícióit, új irályait, összefüggő kontextusait; így lesz a könyv egyik izgalmas fejezete naplók és memoárok elemzése, egy másik pedig a politikai költészet újabb hullámának vizsgálata. A néhány flekkes, frappánsan tömör recenziótól a hosszabb, tanulmány léptékű bírálatokig Radnóti több műfajban is kritikusan pontos, és ahhoz a kulturális közösséghez beszél, melynek manapság nemcsak érvénye, de létezése is egyre nagyobb veszélyeknek van kitéve. Új könyvében többek között Balla Zsófia, Bodor Ádám, Esterházy Péter, Kántor Péter, Nádas Péter, Parti Nagy Lajos és Rakovszky Zsuzsa műveiről olvashatunk kritikai esszéket.

II. József 1784-ben üvegszekrénybe helyeztette kincstárában a birodalom más regáliáival együtt a magyar koronát is. Muzealizálódásának első állomása volt ez. Alig hat év múltán a korona visszakerült Magyarországra, s ekkor kivételesen sokan megszemlélhették. A kíváncsiságba tudományos érdeklődés is vegyült, s innen származtatható a tudományos koronakutatás. Ez a tanulmány megpróbálja egyesíteni a kettőt. Arra tettem kísérletet, hogy e nagy történelmi és művészettörténeti jelentőségű műtárgy elhelyezésének teoretikus problémáját világítsam meg.