Sándor Radnóti

Radnóti Sándor új kritikakötetében az elmúlt években írott bírálatait, elemzéseit gyűjtötte össze. A kortárs magyar irodalom egyik legfontosabb kritikusa páratlan bölcseleti tudással és hatalmas kíváncsisággal olvas és kutatja a magyar irodalom- és szellemtörténet fontos tradícióit, új irályait, összefüggő kontextusait; így lesz a könyv egyik izgalmas fejezete naplók és memoárok elemzése, egy másik pedig a politikai költészet újabb hullámának vizsgálata. A néhány flekkes, frappánsan tömör recenziótól a hosszabb, tanulmány léptékű bírálatokig Radnóti több műfajban is kritikusan pontos, és ahhoz a kulturális közösséghez beszél, melynek manapság nemcsak érvénye, de létezése is egyre nagyobb veszélyeknek van kitéve. Új könyvében többek között Balla Zsófia, Bodor Ádám, Esterházy Péter, Kántor Péter, Nádas Péter, Parti Nagy Lajos és Rakovszky Zsuzsa műveiről olvashatunk kritikai esszéket. A könyv címe Esterházy Márk-változatából származik, aki így reagált Radnóti írására: "Tudjuk, a céltábla ne lőjjön vissza, ne köszöngessen - hát legyen. De már rég olvastam ilyen empatikus szöveget, ami, az öröm mellett, például avval járt, hogy nem azt akartam tudni, mi lesz velem, hanem hogy mire jut az írás, mit fog mondani."

II. József 1784-ben üvegszekrénybe helyeztette kincstárában a birodalom más regáliáival együtt a magyar koronát is. Muzealizálódásának első állomása volt ez. Alig hat év múltán a korona visszakerült Magyarországra, s ekkor kivételesen sokan megszemlélhették. A kíváncsiságba tudományos érdeklődés is vegyült, s innen származtatható a tudományos koronakutatás. Ez a tanulmány megpróbálja egyesíteni a kettőt. Arra tettem kísérletet, hogy e nagy történelmi és művészettörténeti jelentőségű műtárgy elhelyezésének teoretikus problémáját világítsam meg.