István Ráth-Végh strana 2 z 2

A régi ember nem érte be azzal, hogy csupán a környező világot népesítse be babonás jelenségekkel. Magához az emberhez is babonás képzeteket fűzött s nem egy közülük örökül maradt apáról fiúra, fiúról unokára. A régi kalendáriumok tele voltak piros betűs napokkal. S úgyszólván ahány nap annyi babona. Ezeket a nép többnyire az ünnep vallási jelentésével kapcsolta össze s eszébe sem jutott, hogy akárhány ünnepnapnak eredetét a pogány ókorban lehet megtalálni. Sok, sok tévedésen kellett az embernek átküzdenie magát, hogy végül megismerhesse az őt környező világot. A régi tudós éppen úgy tévelygett a babonák ősbozótjában, mint a hétköznap embere. Temérdek tévhit fonódott iszalagként köréje; fogvatartotta, nem engedte, hogy kivergődhessék a fojtogató sűrűből.