István Ráth-Végh strana 2 z 2

„Polgárnál, pórnál, más szegény embernél nem számított a becsületszó. Egyéb biztosíték kellett. A Biblia szövegével táplálkozó középkornak kettős erkölcsére jellemző példa volt a feleség mint zálogtárgy. A férj zálogba adhatta a feleségét, és beutalhatta – nem rendes vendégfogadóba, hanem abba a nyilvánosházba, amelynek gazdájától a pénzt kölcsönvette. Ott a gazda – jogi nyelven szólva – „gyümölcsöző letétként” kezelhette, vagyis kötelezhette, hogy vegyen ő is részt a többi bennlakó hivatásának gyakorlásában. A városi tanácsok mégis megszorították a családfői hatalmat, s az erkölcsös jogügylethez az asszony beleegyezését is megkívánták. Azzal azután a törvény nem törődött, hogy a férj milyen eszközökkel csikarta ki a beleegyezést. Az épületes joggyakorlat szépen megfért azzal a felfogással, amely a megesett lányra és a törvénytelen szülöttre rásütötte a becstelenség bélyegét.” (részlet a könyvből)