Attila Réti

Németországban a náci uralom éveiben Eisenberg doktor titkos módszer kidolgozásán munkálkodik, amellyel erőszak nélkül változtatathatná magasabb rendűvé az emberiséget. Már komoly eredményeket könyvelhet el, amikor is a háború végén kénytelen elmenekülni az országból, kimenekítve a kísérlet dokumentációit, személyes naplóját és különleges elixírjét. Buenos Airesben építi fel újra életét és laboratóriumát, ahol a legnagyobb titokban tovább dolgozik az emberiség felemelkedésén. Halálakor életművét dédunokájára, Vittorióra bízza, aki tovább is viszi az örökséget, ám nem egészen a dédnagyapja által elképzelt úton. Az öntelt aranyifjú saját önző, világuralmi céljaira akarja fölhasználni mindazt a tudást, amelyhez hozzáfért, miközben nem is sejti, mennyien figyelik ténykedését... Kövesi Péter új könyve a Pilis-összeesküvés folytatása. A kalandos fordulatokban gazdag történetben a szerző előző regényének hősei akadályozzák meg, hogy a világ a fekete mágiától sem visszariadó zsarnokok kezébe kerüljön.

"Huszonegyedik századi ködlovag? Igen, ez a kérdés is megfogalmazódhat, amikor Réti Atilla novelláit olvassuk. Ugyanakkor szó sincs arról, hogy eltévesztette volna korát, s valamiféle ósdi prózát művelne. Török Gyula, Szini Gyula, Gozsdu Elek, Cholnoky László, Cholnoky Viktor, Bródy Sándor vagy éppen Lovik Károly szellemi rokonaként írni elsősorban azt jelenti, hogy a szerző magasra éppúgy emeli tekintetét, mint amennyire figyel a benső világra, hogy az élet apró dolgai érdeklik, látja a köznapok szépségét és rútságát, örömeit és kínjait, érzékeny az elesettek iránt, s kötelező számára, hogy igényes, gondos megmunkált nyelven szólaljon meg." (Villányi László)

"Huszonegyedik századi ködlovag? Igen, ez a kérdés is megfogalmazódhat, amikor Réti Atilla novelláit olvassuk. Ugyanakkor szó sincs arról, hogy eltévesztette volna korát, s valamiféle ósdi prózát művelne. Török Gyula, Szini Gyula, Gozsdu Elek, Cholnoky László, Cholnoky Viktor, Bródy Sándor vagy éppen Lovik Károly szellemi rokonaként írni elsősorban azt jelenti, hogy a szerző magasra éppúgy emeli tekintetét, mint amennyire figyel a benső világra, hogy az élet apró dolgai érdeklik, látja a köznapok szépségét és rútságát, örömeit és kínjait, érzékeny az elesettek iránt, s kötelező számára, hogy igényes, gondos megmunkált nyelven szólaljon meg." (Villányi László)