Katalin Reviczky

Paprika a kávéban! - a Monarchia korabeli béke-évtizedek fénykorában Bécsben és Budapesten - nemritkán ugyanazokkal a szereplőkkel. A kávéház társadalmi főrum szerepének kialakulása, karrier-építő jelentősége, a zsurnalisztika és az irodalom kapcsolatainak létrejötte, írói tevékenység, mint "kézműipar" kialakulása, a kávéház, mint irodalmi műhely. Művészeti és irodalmi irányzatok szerepe, az egyszer fent, egyszer lent világszemlélet, a két világháború közötti illúzióvesztés, romantikus-impresszionista nosztalgia, hangulatképek a századforduló atmoszférájának kettőségéről: egyrészt nyitás a nagyvilágra, másrészt szellemi világvége hangulat. Hogy csapódik le mindez kölcsönhatásban a kávéházi kultúra és az irodalom kettősségében? Líra, novella, kabaré, színészet, szerepdarabok létrejötte, mindebben a zsidó elit nem elhanyagolható szerepe és a nemzetközi sztárok vendégjátéka. A kávéház és a szkeccs-irodalom, színházi ágensek és színész-menedzserek születése. Kávéházi-és kabaréirodalom, varieték és revű színházak kialakulása, a konferanszié megjelenése. Politikai kabaré, mint a társadalomkritika színhelye. Hogy nyomta rá bélyegét az irodalomra a kávéház, és hogy segítette a kávéház az irodalmat? Hogy függött össze a "kávé és a tinta", amiben Molnár Ferenc és nagy magyar klasszikus kortársai jelentős szerepet játszottak. Szórakoztató szkeccs-jelenetek és anekdoták, melyek a századvég hangulatának korrajzát, szereplőinek jellemrajzát adják. Egymásutániságuk a korabeli kispolgárság, a férfi-nő kapcsolatok, a pénzéhség, a korrupció, felületesség és könnyelműség és más esendő emberi gyengeségek karikizálására szolgálnak. Az olvasó úgy érezheti, hogy egy színházi, vagy kávéházi előadásba csöppen, melynek irodalmi részleteit egy láthatatlan konferanszié fűzi össze, kommentálja. A kiválasztott osztrák "kávéházi" írók ezúttal nem csak a bécsi kávéházakról, kávéféleségekről mesélnek, de sokkal inkább a korabeli bécsi polgár lélekrajzát, a Monarchia végének hangulatát adják vissza. Lélekrajz és korrajz, ezzel együtt nyomós okok, melyekkel a bécsi polgári kávéházak természetes túlélése, legalábbis továbbélése magyarázható. Ahogy Ferenc József császár sem "ússza meg szárazon", arra is kapunk példát, hogy látták ők a Monarchia itteni felét. Szórakoztató, gazdag olvasmány, nem csak egy csésze jó kávé mellé!

Minden embernek eredendő joga van az élethez. Az esélyegyenlőség azonban már más kérdés. Van, aki sokkal több kötelességet vállal magára a köz érdekében, van, akinek sokkal többet kell teljesíteni az elismeréshez. Pedig korántsem mindegy, hogy életünk könnyű vagy jobban meg kell dolgoznunk az eredményért, az elismerésért. Hogy van az, hogy történelmi események, emberi karakterek sokszor jogot formálnak maguknak a mások feletti uralomhoz, mások életének tönkretételéhez vagy legalábbis ennek megkísérléséhez. Vajon a belső elégtétel, a jó lelkiismeret elegendő-e a belső békéhez és boldogsághoz? Igazság és igazságtalanság, emberi visszaélések, lelkiismereti kérdések motiválták az írót, aki beleszületett az egyik legrégibb magyar történelmi családba, már gyerekfejjel tapasztalhatta a kommunizmus éveiben a nagyszülein, szülein esett igazságtalanságokat, mi több a Horthy korszak bélyege az ő életét, tanulási esélyeit, társadalmi helyét is erőteljesen befolyásolták. Amikor pedig a történelmi "nyitáskor" úgy tűnt, hogy bizonyos dolgok a "helyükre kerülnek", a korábbiakban gyökerező - emberi gonoszsággal, irígységgel, lelkiismeretlenséggel kellett konfrontálódnia, ami megpróbálta életét tönkretenni. Hiába változik a történelem, ha az emberanyag adott! És persze ügyeskedők is mindig akadnak, akik szeretnek más tollaival ékeskedni, vagy olyan állítások árán elismeréseket zsebre tenni, melyeket nyugodtan vallhatnak, hiszen senki nem néz utána eredetüknek, igazságtartalmuknak. Reviczky Katalin a gátló körülmények ellenére is sikeres diplomáciai éveket tudhatott maga mögött, melyeket fogadó országa elismert, míg sajátja adós maradt, és még sikeresebb kulturális menedzseri és művész közvetítő tevékenységet. Fantasztikus ismeretségekre, barátságokra tett szert, utazó újságíróként csodálatos körülmények között számtalan szebbnél szebb élményben volt része, kiállítás meghívásaiból a Szépművészeti Múzeum, kultúrtörténeti filmjeiből a televízió profitált. Életének mind igazságtalan bántásai, mind szép élményei felejthetetlenek. A könyvíró unokája annak a Revisnyei Reviczky Imre néhai alezredesnek, posztumusz tábornoknak, aki a II. világháborúban üldözöttek tízezreinek lett megmentője, és lánya az "igaz emberről" szóló, Szülőföld Kiadó gondozásában megjelent "Vesztes háborúk - megnyert csaták" című regény írójának, Reviczky Ádámnak.