Andrea Rimay

"2005 tavaszán, a rendszerváltás 15. évfordulóján a "Tűsarok" szerkesztői egy esti beszélgetésre hívtak három nőt, akik egykor részesei voltak a szamizdatos időknek, részt vettek a rendszerváltás előkészítésében, majd parlamenti képviselők lettek, ám 2005 tavaszán már egyikük sem volt aktív politikus. Ki ezért, ki azért hagyta ott végleg vagy átmenetileg a pályát. Engem viszont már korábban is inkább az érdekelt: miért kezdtek bele? 1988-1989 euforikus és megismételhetetlen időszakában az élet legkülönbözőbb területeiről mi vezette a nőket a politizálás, a közélet felé? Mit vártak, hogyan élték meg azokat az időket? Hogyan lehetett szembeszállni a hatalommal, s később hogyan lehetett -ha lehetett egyáltalán- nőként politizálni? Milyen minták, példák voltak azok, amelyeket a politizáló nők követtek, vagy követni próbáltak? Kik voltak az elődök, akiktől tanulni lehetett, akiktől el lehetett lesni a politizálás játékszabályait? Voltak-e női mintáik a mai politizáló nőknek? Vagy inkább elképzelt mintákhoz igazodnak, külföldi politikusokat próbálnak másolni, vagy önmagukat adják? Ha már belekezdtek, hova jutottak, hogyan tudtak érvényesülni, milyen szerepeket játszottak? (...)" (részlet a Bevezetésből) A kötetben a szerző Béki Gabriellával, Botos Katalinnal, Büky Dorottyával, Hága Antóniával, Hodosán Rózsával, Kóródi Máriával, Kósáné Kovács Magdával, Kutrucz Katalinnal, Pusztai Erzsébettel, Rózsa Edittel, Szelényi Zsuzsával és Ungár Klárával készült interjúkat tartalmazza.