Géza Röhrig

Röhrig Géza semmike-dalai szíven ütnek, széttrancsíroznak, létező és nem-létező, valóságos és még annál is súlyosabb helyekre hordják el pillanatainkat. Minden pillanat egy világ. Egy dzsuva, egy mélyzöld monokli, egy megsemmisítőtábor nyomának "téglalap-tócsája". Nem múlik az idő, még akkor sem, ha a dalok sorából egy élet rajzolódik ki. Mint az angyalvakond-versekben az aszfaltba ragadt, eldobott rágókból a Göncöl-szekér: semmike élete.Néhány dal ebben a kötetben arról szól, hogy semmike találkozik az anyjával, egy életnyi idő alatt csak háromszor-négyszer, de ez semmi ahhoz képest, ahogy az a kétségtelenül elesett, kisebesedett, brutális anya megtagadja fiát, és otthagyja állami törődésre a leszerelt idegenlégiós zsül bácsi kezeiben. semmike se marad adós, anyák napi köszöntője sűrű kínkívánság, és persze az anya se rest, fájdalmas átkokat szór reá, süt belőlük a tapasztalat.Ha a csillagok közé vonalat, a versek közé életet képzelünk, az valami titkos jóság sugárzása miatt lehetséges, amelyben a niagara autómosó és a fagyottan kettétört vízesés ugyanannak a jelenségnek a színe és visszája.Selyem Zsuzsahiába tettélakármi borzalmatIsten még így isátlátszik terajtadRöhrig Géza 1967-ben született.

Röhrig Géza verseskötete egyszerre brutális és érzékeny, letaglózó és közvetlen. Fő témája az identitás törékeny mivolta. Erre utal a cím is: az ember otthonosságát miképpen és hol találhatja meg, elsősorban saját magán belül? Úgy hogy ezek a gyökerek ne akadályozzák, ne botoljon meg a lépteiben. Egyéni és családi tragédiák rengetegébe vezet be minket Röhrig, de közben fogja a kezünk, halljuk a hangját. Gyilkosság, árvaság, árulás. Sebek és sérülések. Kitaszítottság. Ezek a versek közelről mutatják meg az áldozat összetettségét, azt hogy az áldozatban is ott van a rossz, a bestiális, az akarat; ott van benne - ha fogyóban is - az ember. A helyzetek, helyszínek és figurák jellegzetesen magyarok, de közben történetei - a bibliai képek révén - egyetemesen is érthetők. Mintha a szociológia és a teológia kapcsolódna össze. Röhrig a Saul fia című Golden Globe-díjas film főszereplőjeként nem eljátssza, hanem megjeleníti az auschwitzi sonderkommandóst, aki a túlélésért (vagy valami másért) tényleg mindenre képes. Röhrig Géza költőként is lemegy a mélybe, a sötétbe, ahol talán csak a nyelv és a hit világít, oda ahol az eredet és a vég, a gyökér és a sír nem egymás mellett van, hanem voltaképpen ugyanaz.