Tamás Rojik

Aquincum Kr. u. 178 Amikor Tibi, Klau és Zoli lemerészkedik a Vitéz János Gimnázium udvarában álló platánfán keresztül az időalagutakba, Marcus Aurelius idejébe, Pannonia provincia központjába, Aquincumba érkeznek. Ebben a korban keskeny a határ valóság és misztikum között. Az ottani időkaput varázslat védi, így nem tudnak olyan könnyen hazatérni. Szerencsére az aquincumi varázsló, Manius már kiolvasta a madarak röptéből az érkezésüket, így nem maradnak teljesen magukra. A varázsfőzethez azonban csupa-csupa nehezen beszerezhető hozzávaló szükséges. Miközben a gyerekek megismerkednek az aquincumi polgárok és rabszolgák mindennapi életével, a varázsfőzet hozzávalóiról sem feledkezhetnek meg. Az Abszolút Töri sorozatba olyan olvasmányos és izgalmas könyveket válogatunk, amelyek abszolút lendületesen, abszolút színvonalasan, abszolút mai nyelven szólnak a magyar történelem fontos pillanatairól és körszakairól. A szereplők útra kelnek az időben, és az olvasó egy fordulatos kalandregényt végigizgulva, szinte észrevétlenül kerül közelebb az adott kor szelleméhez, fontos alakjaihoz. Utazzunk bármilyen messze is a múltba, egy biztos: ezeket a könyveket abszolút jó olvasni! Kr.e. 27- A Római Császárság kezdete Kr. u. 124 - Aquincum városi rangot kap Kr u. 172 - Esőcsoda Kr. u. 476 - A Nyugatrómai Birodalom bukása

"Gábor író, de lomtalanításból él: vállalkozó nagybátyjával együtt elhunyt emberek hátrahagyott tárgyait számolják fel. Dóra zongorista, de napközben ujjai fekete virágföldbe mélyednek. Egymásnak elmesélt, szokatlan történeteikből egy ismerős, hétköznapinak mégsem mondható világ épül fel. A szereplők küzdeni tudása és a szöveg lendülete pedig magával viszi az olvasót is." – Vados Anna

Egy péntek estén az anyám a vacsoránál nagyon komolyan azt mondta, hogy a követező pénteken el fogom kísérni őt balettórára, hogy nőiességet tanuljak, ahogyan a hozzám hasonló úri hölgyeknek illik. Az eltelt évek ellenére is meglepett a vaksága. Gondolkodtam, melyik reakciót válasszam. Földhöz vághattam volna a levest, üvölthettem volna, nagyon halkan nemet válaszolhattam volna, és akkor elegánsan felmegyek a szobámba, de sejtettem, hogy fordulóponthoz érkeztem, valamin változtatnom kell. Apám látta a hezitálásomat, óvatosan húzta maga felé a törékeny tárgyakat, de megszólalni nem mert.