Linda Rónaszéki

Menthetetlenül vonzódom a mesékhez. Szívesen kóborlok bennük. Nekem tejesen valódinak tűnnek. Ha rokonlelket keresel, olyan, mintha hasonló alakú virágokat gyűjtenél. Kertemben csendes szemlélődők találkoznak egymással. Ők az álmodozók. Az ösvényen járók. Ha nem festek, mesét írok. Emlékezem, vagy az eget kémlelem. A felhők játékos vándorlását, a bennük kirajzolódó ismerős arcokat. Máskor "kutasat" játszom. A színes felületek előtt állva a mélyükben felsejlő másik világot keresem, útjára engedek néha egy színfoltot. Aztán elnézem a foltok körvonalait, a résekben megbúvó lényeket és "kiszabadítom" szótlanságukból. Nem teszek mást, mint óvatosan kisegítem őket a papírból." (a Szerző)