Károly Ross

Egy Rába-parti falu, az ártériek hazája. Elesettség, kiszolgáltatottság, elmagányosodás, mindennapi küzdelmek a megélhetésért, egy kis odafigyelésért, szeretetért. Szerelmek születnek, és hunynak ki gyermekek válnak felnőtté, és felnőttek válnak, öregségükben, ismét gyermekké. Zajlik a falusi élet, mint talán mindenhol máshol. De az ártériek mégis valahogyan mások, hiszen életükben, mindennapjaikban ott a Folyó. Ross Károly szívszorító élet-írásaiban és párbeszédeiben megelevenedő és vissza-visszatérő karakterek olyan pontos metszetét adják a valóságnak, a folyóparti falu mindennapjainak, hogy orrunkban a dohos házfalak és a frissen szántott föld illatával, szemünkben egy-egy otthonka mintázatával, hallani véljük a mozgóárus érkezését és a hazatérő csorda hangjait. A séta végén pedig úgy érezhetjük: szinte mindenkit ismerünk a faluban, ott, ahol ők, az ártériek élnek.