Juan Rulfo

A mai mexikói (és latin-amerikai) irodalom egyik legnagyobb hatású mesterének ez a két műve - mintha szűkszavú szerzőjük művészi igényességét akarná érzékeltetni - Rulfo egész eddigi életművét képviseli. A Pedro Páramo a mexikói falu lidérces hangulatú regénye, az emlékező halottak, megkövült élők, a halálos indulat és halálos szerelem világa. Pedro Páramónak, a földbirtokos-kényúrnak kemény realizmussal megírt élettörténetét a sugallatos ziláltság szivárványos félálma-félvalósága hevíti a varázslat hőfokára. A Lángoló síkság költői és kegyetlen elbeszélései pedig egy félelmesen parlagi táj és egy nem kevésbé félelmesen parlagi társadalom összefüggéseibe ágyazzák egy elátkozott mindenség kárvallottját, a mexikói parasztot. Ezekkel a művekkel vetett véget Rulfo egy idillikus latin-amerikai népiesség hamis divatjának, és szabott új törvényt hazája és földrésze prózájának.

Juan Preciado se na přání své umírající matky vrací do její rodné vesnice. Namísto kdysi rajské Comaly však nalézá jen vyprahlé místo a postupně odhaluje, že život zde není nic víc než pouhá vzpomínka. Neskutečné se prolíná s každodenním a v mytickém prostoru se ruší protiklad života a smrti. Příběh se koncentruje kolem ambivalentní postavy Pedra Párama, jenž bezohledně vládne celému kraji a současně trpí nešťastnou láskou k Susaně San Juanové. Nejedná se však o běžné líčení tragického života mexického velkostatkáře vyprávění se skládá z útržků dialogů a monologů těžko identifikovatelných hlasů, chronologický sled událostí je narušován vzpomínkami a vkládanými rozhovory z minulosti. Novela, jež měla původně nést titul Šepoty, je komponována z hlasů zemřelých, předestírá perspektivu pověrčivých mexických venkovanů a překypuje symbolickými figurami a odkazy. Pedro Páramo se brzy po svém vydání stal zásadním dílem hispanoamerické literatury, jehož vliv nacházíme u autorů, jako jsou Gabriel García Márquez, Mario Vargas Llosa či Julio Cortázar.