Heniko Sakka

Rietta egy tehetséges, középiskolás focista, akinek ambiciózus álma van. Úgy tűnik, közelebb kerülhet az áhított célhoz, ugyanis új igazgatója, már alig várja, hogy kinevezze őt a lánycsapat kapitányának. Ez azonban nem sikerül zökkenőmentesen, ahogy Ria bemutatkozása sem. A szemtelen nyelvű leányzó már az első napon összetűzésbe keveredik Devonnal, aki nem kisebb személyiség, mint a sikeres fiúcsapat irányítója. A jóképű, éles pillantású focizseni meg sem próbálja tagadni, hogy egy cseppet sem örül az új jövevénynek, aki az érkezésével felforgatta az egész Sir Walton Gimi életét. Ez a sportban, izgalomban, szerelemben bővelkedő történet biztosan megdobogtatja a szíveket!

Devon az a fajta srác, aki előtt nincs lehetetlen. Csakhogy a sikeres sportoló elé most egy olyan kihívás került, amire még ő sem volt felkészülve: szerelmes lett. Elméletileg nem lenne nehéz dolga, hiszen ő a Sir Walton Gimi legjobb pasija, csakhogy a lány, akit meg kellene hódítania, hallani sem akar a Turner fiú szándékáról. Devon kénytelen minden érzelmét és furfangját latba vetni, hogy meggyőzze Riát az érzései tisztaságáról, ám Rietta makacssága és sok zavaró körülmény is akadályozza, hogy próbálkozásait siker koronázza. A pályán kívül folytatódik veszélyes játék a két kapitány között, ahol már nem egy pénzbeli támogatás, hanem a szívük épsége a tét. – „Te vagy az első, akinek sikerült elérnie, hogy olyat érezzek, amit azelőtt még soha. Csak nem gondolod, hogy ilyen könnyen lemondok rólad?! Hiszti helyett, kezdj barátkozni a gondolattal, hogy Devon Turner szerelme vagy. – Álmodik a nyomor!”

Ria és Devon kapcsolatára bármit lehet mondani, de azt biztosan nem, hogy átlagos. Már az első találkozásuk óta izzik köztük a levegő, csakhogy sokáig nem tudták hová tenni ezt a megmagyarázhatatlan állapotot. Kettejük viszonya a tanév kezdete óta elég szélsőséges skálán mozgott, viszont bármit is tettek, újra és újra visszataláltak egymáshoz. Devon már készen áll, hogy meglépjék az utolsó lépcsőfokot, azonban Ria képtelen dűlőre jutni a saját érzéseit illetően, pedig a tanév vége egyre csak közeledik. – „És ha végül nem lesz köztünk semmi? – Nem az a kérdés, hogy lesz-e közöttünk valami, hanem az, hogy mikor. – Elképesztőnek tartom, hogy ennyire biztos vagy magadban. – Abban vagyok biztos, hogy ami kettőnk között lehet, az lesz majd elképesztő!”