Sándor András

Kimondani is sok, de a Bon-Bon húszéves lett. A jubileum alkalmából megjelenő könyv iskolapéldául szolgálhat minden zenével foglalkozó és könnyűzenét szerető embernek. Kitartás, szakmai alázat, hit, hangszeres felkészültség - és a legfontosabb: emberség. Ez utóbbi nélkül nem születhettek volna meg az emberi gondolatokat és érzéseket megmozgató Bon-Bon-dalok. Márpedig az együttes sikerének egyik titka mindenképp az emberközelségben rejlik. Féltve őrzött történetek, keserédes vagy éppen vagány, eltitkolt sztorik, értékes gondolatok gyűjteménye ez a kötet. A fiúk őszintén beszélnek a siker árnyoldalairól is, hiszen a popműfaj nem csak a csillogásról szól. Az olvasó betekintést nyerhet a zenélés kulisszatitkaiba, a koncertek fanyar-édes pillanataiba és az utazások hangulatába. A kötet számtalan fényképpel, vallomással, teljes diszkográfiával mutatja be a Bon-Bon húszéves történetét. A könyvben megszólalnak azok is, akik szakmai mentorként, személyes jóbarátként, alkotótársként vagy éppen rajongóként közreműködve fontos szerepet játszottak az együttes sikersztorijában. A kiadvány roppant rendhagyó abból a szempontból is, hogy 20 év után most derül fény arra, milyen embereket rejtenek a jól ismert nevek. Péter és Tamás ugyanis a privát életükről is mesélnek a jubileum okán - eddig soha nem tapasztalt mélységekben.

A Tejbegríz elsősorban gyerekirodalmi antológia: neves kortárs szerzők meséit, verseit, novelláit, gyerekirodalmi esszéit tartalmazza. A szövegek nemcsak műfajukban sokfélék, de az olvasók életkorát tekintve is változatosak: vannak ovis fogások, és olyanok is, amelyeket nagyobbaknak kínálunk, esetleg felnőttekkel közös, esti fogyasztásra. A válogatást megkönnyítendő, gombócokkal jelöltük, melyik korosztálynak ajánljuk az egyes műveket. Tehát a könyvet kéretik menüként forgatni: mindenki találja meg benne a korának és gyomrának megfelelő szöveget és étket. Hiszen a Tejbegríz szakácskönyv is. Az irodalmi művek ihlette étel-alkotások avatják valódi kuriózummá - a közös olvasás mellett a remélt, közös főzőcskézés örömével ajándékozva meg az olvasókat. Kismarty-Lechner Zita illusztrációinak erős, karakteres színvilága a kiadvány virtuális szakácskönyv jellegét erősíti, s így, a szövegek határozott irodalmiasságának ellent-játszva izgalmas, különleges értelmezői, befogadói játéktér teremtődik meg a kötet lapjain. "Ezek a történetek engem egész egyszerűen levettek a lábamról, szó szerint néhány óra alatt felfaltam őket, egyik jobb, mint a másik. Kíváncsian várom, vajon a gyerekek, vagy a felnőttek szórakoznak-e majd jobban az olvasásuk közben. Örömmel adtam a recepteket, bízom benne, hogy az elkészítésük is nagyszerű móka lesz." Mautner Zsófia, gasztroblogger, televíziós műsorvezető.

Az "egzisztenciális feszengés" csak az egyik lehetőség. A továbbiak: megbékélt feszengés; beletörődött feszengés; létfeszengés; megbékélt nyugtalanság; nyugtalan meglét; létnyugtalanság. Ezeknek a költészete Kukorellyé, ez az ő közérzete. Műveiben ő ez a közérzet. Olyan emberé, aki számára nincs bizonyosság, aki ebbe beletörődött, heroizmus, szomorúság nélkül, de némi megindultsággal és humorral. Az apróságok igen fontosak és egyáltalán nem meghatározottan fontosak, mindet behelyettesítheti más. Mindegy, a közérzetet mi érezteti. A költőnek nincs azonos önmaga, én és ön sohasem fedik egymást, önérzet és érzett ön(maga) szintén nem, hiszen az, amit magyarul "önérzet"-nek mondunk, mindig az én retorikáján át jelentkezik, szólal meg, indíttatásáról pedig keveset tudni. A Kukorelly-féle közérzet nem olyan, hogy a sült csirke tölcsérként érinthetné, csak olyan, hogy a lepedő nehezékként. Olykor. Olykor másként."