Anikó Sándor strana 2 z 2

Akik túlélték a halál pillanatát, azt mondják, pár másodperc alatt lepereg a szemük előtt az életük. De csak ott, az utolsó pillanatban kristályosodik ki a lényeg - akkor általában már késő. Én negyven napot kaptam a sorstól, hogy végignézzem életem filmjét - még időben. Mint amikor a sötétben váratlanul felkapcsolják a villanyt... Megismerhettem a lényeget... Zarándoklatra indultam, fájdalmas vezeklés lett belőle. Egy olyan "bűnért", amit nem is tudtam, hogy elkövettem. Amit itt leírtam, nem a képzelet szüleménye. Legyalogoltam a nyolcszáz kilométert, és átéltem minden pillanatát. Remegtem a döbbenettől, amikor kézzel foghatóvá vált a csoda, és sírtam a zavarodottságtól, amikor nem értettem, mi történik velem. Ha más meséli, amit ott átéltem, azt mondom, túl színes a fantáziája. SÁNDOR ANIKÓ El Camino-trilógiáját most új külsővel, átdolgozott formában veheti kézbe az olvasó.

Valaki, odafent, egy ideje bámulatosan törődik velem. Ő, aki a spanyol Úton az én kezemet fogta, most a Szent Jakab-zarándoklat magyarországi szakaszára, a Magyar Caminóra vezetett, s ezúttal a segítő szerepét osztotta rám. Lehetőséget kaptam, hogy egy darabon elkísérjek egy útkeresőt, egy férfit, aki nem hitt semmiben, sem magában, sem Istenben, a szél mégis a mi zarándokutunkra fújta... Jánosnak két, párhuzamos élete van. Az egyik a "legális", a világ előtt is vállalt, a másik a titkos - egy régi, nagy szerelem megkésett folytatása. Ami azonban kívülről "édes életnek" tűnhet, számára a pokol bugyra. Éjjel-nappal versenyt fut önmagával, megpróbál mindenkinek megfelelni. Miközben hátat fordít minden morális értéknek, amit fiatalon fontosnak tartott, nincs ereje, hogy döntéseket hozzon. Inkább hagyja, hogy az események magukkal sodorják, és kártyavárként omoljon össze addigi élete... Mennyit ér az ember, ha belül tisztességes, de kívül gyenge? Mi után nyúljon a szakadék szélén, ha nincs hite, és nincsenek kapaszkodói? Könyvemben ezekre a kérdésekre keresem a választ útitársam történetén keresztül. SÁNDOR ANIKÓ El Camino-trilógiáját most új külsővel, átdolgozott formában veheti kézbe az olvasó.

Adél rendíthetetlen Facebook-felhasználó, minden az interneten történik vele, amióta magára maradt. Egy alkalommal megpróbál eladni valamit. A hirdetésre azonban fura alakok jelentkeznek, amitől megijed. Nem kellett volna ennyire kiadnia magát, veszélyes terep az internet egy magányos nő számára... Ezért aztán kreál egy hamis férfi profilt, amellyel - úgy gondolja - mindent megtehet, amit hús-vér nőként nem. Teremt egy férfit, olyat, akire minden nő vágyik. Imre jóképű, tájékozott, nagyvonalú és remek a humora, hamar tényezővé válik a közösségi oldalon. Aztán lassanként elkezd életre kelni... A bajok akkor kezdődnek, amikor nem akar úgy viselkedni, amilyennek Adél kitalálta. A tét azonban már túl nagy, ezért Adél tervet készít, hogy bármi áron véghez vihesse, amit elképzelt. Ennek érdekében még a gyilkosságtól sem riad vissza...

A lány gyönyörű volt, kicsi és törékeny. Azt írta a hirdetésben, hogy tanítónő Bangkokban, és valami rejtélyes okból kifejezetten magyar férjet keresett... Éppen ez volt, ami az első pillanatban felkeltette a férfi érdeklődését. Még aznap írt neki. Korábban is eszébe jutott már, hogy ki kéne próbálnia az életet valahol máshol, egy idegen országban. A környezetéből sokan elmentek, Bécsbe, Londonba, de őt nem vonzotta Európa. Mi lenne, ha megnézné Ázsiát? Az interneten videókat keresett Vietnámról, Indonéziáról, Kambodzsáról, akkor botlott a nemzetközi társkereső oldalba, és a lány hirdetésébe. Néhány levélváltás után eldőlt: Thaiföld lesz az úticél! A családjában mindenki kövér és rosszkedvű, jó volt képzelődni, milyen lenne, ha a krákogó anyja helyett ez a szépség ébresztené reggelente. Már fél éve minden nap órákat beszélgetett az interneten a thai lánnyal, amikor egy este, Messengeren keresztül megkérte a kezét. Akár a befejezése is lehetne ez egy tündérmesének. Ám a történet, amelynek szálai a magyarországi rendszerváltásig nyúlnak vissza, és ami napjainkban is folytatódik, valójában csak itt kezdődik.

"Kedves Zarándoktársam! Nagy utazásra hívlak, olyanra, amelyhez nem fontos egy lépést sem tenned, mégis eljuthatsz általa a legtitokzatosabb helyre, ahová ember elutazhat: önmagadba. Ha van kedved bejárni velem az El Camino varázslatos zarándokútját, magad is megtapasztalhatod majd: ez az a hely, ahol a csodák valóban megtörténnek! Miközben színezel, engedd, hogy az Út átvegye az irányítást, és figyelj! Ha képes leszel kellőképpen elcsendesülni, meghallod majd a saját hangodat. Kérlek, ne siess! Adj időt magadnak megállni utadnak azon pillanatainál, amelyekről korábban netán nem is sejtetted, mennyire fontosak voltak. Talán nem azt kapod majd, amit kértél. Inkább azt, amire szükséged van. Buen Camino, Peregrinos! Jó utat a lelkek ösvényén!" (Sándor Anikó)

Nóra felső középosztálybeli, középkorú nő, fiatalabbra lecserélt feleség, aki valamikor egy jó házasság reményében feladta ígéretes karrierjét. Az egész életét a férje köré építette fel, és csak a válás után szembesül azzal, hogy amíg ő az aranykalitkában üldögélt, a világ körülötte teljesen megváltozott. A férje a cégein keresztül minden pénzüket kimentette a közösből, a lánya Londonba költözik, Nóra teljesen magára marad. Nem kap munkát, és a férfiak is úgy néznek át rajta, mint az ablaküvegen. Igazságtalan harc megvívására kényszerül az idő ellen, hiszen kultúránkban az évek múlásához leértékelődés társul. Az öregedéssel együtt járó elmagányosodás pedig - akár a nátha vagy az influenza - az élet természetes velejárójaként van jelen az életünkben. A történtek után azonnal új társat kezd keresni, társkereső oldalon regisztrál, ezáltal megalázó helyzetek sokaságának kitéve magát, melyeket a fiatal nőkre vadászó, macsó férfiaktól kell elszenvednie. Talajvesztett és elkeseredett, úgy érzi, minden és mindenki azt sugallja, törődjön bele, hogy vége, és kezdje el a visszaszámlálást. Mígnem egy reggel arra ébred, hogy... Nóra történetéhez hasonlóak nap mint nap százával keresztezik utunkat, ám az övé azért lehet iránymutató, mert felismeri: az életkor nem az élet egyre meredekebb és egyre síkosabb lejtője, hanem akár a felemelkedés természetes folyamata is lehet. Csupán döntés kérdése, melyik irány érvényesül.

El Camino je fascinujúci príbeh o autorkinej ceste do Santiaga de Compostela, po ktorej kráčali králi, básnici, svätci aj obyčajní ľudia. Nik jej neveril, keď sa jedného dňa zdvihla od stola svojej luxusnej kancelárie a zahlásila: "Tak dosť, ja končím!" Osud jej nato nadelil štyridsať dní, aby si mohla pozrieť film svojho života a pristaviť sa pri chvíľach, o ktorých ani netušila, ako veľmi boli dôležité... Odkráčala osemsto kilometrov a prežila každý okamih cesty, ktorá zmení život každému, kto po nej prejde. Tiahne sa tesne pod Mliečnou dráhou a vraj tam pôsobia tam energie, čo znásobujú emócie a intuíciu... Triasla sa od údivu, keď sa zázrak stal hmatateľným, a plakala zmietaná rozpakmi, keď nechápala, čo sa s ňou deje. Táto kniha je denníkom človeka, ktorý je plný neistôt, ale má otvorenú myseľ a práve sa prebral z hlbokého spánku. Je to skutočný príbeh, cez ktorý nazriete aj do tajomstiev skrytých na dne vlastnej duše.

El Camino je fascinujúci príbeh o autorkinej ceste do Santiaga de Compostela, po ktorej kráčali králi, básnici, svätci aj obyčajní ľudia. Nik jej neveril, keď sa jedného dňa zdvihla od stola svojej luxusnej kancelárie a zahlásila: "Tak dosť, ja končím!" Osud jej nato nadelil štyridsať dní, aby si mohla pozrieť film svojho života a pristaviť sa pri chvíľach, o ktorých ani netušila, ako veľmi boli dôležité... Odkráčala osemsto kilometrov a prežila každý okamih cesty, ktorá zmení život každému, kto po nej prejde. Tiahne sa tesne pod Mliečnou dráhou a vraj tam pôsobia tam energie, čo znásobujú emócie a intuíciu... Triasla sa od údivu, keď sa zázrak stal hmatateľným, a plakala zmietaná rozpakmi, keď nechápala, čo sa s ňou deje. Táto kniha je denníkom človeka, ktorý je plný neistôt, ale má otvorenú myseľ a práve sa prebral z hlbokého spánku. Je to skutočný príbeh, cez ktorý nazriete aj do tajomstiev skrytých na dne vlastnej duše.

El Camino je fascinujúci príbeh o autorkinej ceste do Santiaga de Compostela, po ktorej kráčali králi, básnici, svätci aj obyčajní ľudia. Nik jej neveril, keď sa jedného dňa zdvihla od stola svojej luxusnej kancelárie a zahlásila: "Tak dosť, ja končím!" Osud jej nato nadelil štyridsať dní, aby si mohla pozrieť film svojho života a pristaviť sa pri chvíľach, o ktorých ani netušila, ako veľmi boli dôležité... Odkráčala osemsto kilometrov a prežila každý okamih cesty, ktorá zmení život každému, kto po nej prejde. Tiahne sa tesne pod Mliečnou dráhou a vraj tam pôsobia tam energie, čo znásobujú emócie a intuíciu... Triasla sa od údivu, keď sa zázrak stal hmatateľným, a plakala zmietaná rozpakmi, keď nechápala, čo sa s ňou deje. Táto kniha je denníkom človeka, ktorý je plný neistôt, ale má otvorenú myseľ a práve sa prebral z hlbokého spánku. Je to skutočný príbeh, cez ktorý nazriete aj do tajomstiev skrytých na dne vlastnej duše.

El Camino je fascinujúci príbeh o autorkinej ceste do Santiaga de Compostela, po ktorej kráčali králi, básnici, svätci aj obyčajní ľudia. Nik jej neveril, keď sa jedného dňa zdvihla od stola svojej luxusnej kancelárie a zahlásila: "Tak dosť, ja končím!" Osud jej nato nadelil štyridsať dní, aby si mohla pozrieť film svojho života a pristaviť sa pri chvíľach, o ktorých ani netušila, ako veľmi boli dôležité... Odkráčala osemsto kilometrov a prežila každý okamih cesty, ktorá zmení život každému, kto po nej prejde. Tiahne sa tesne pod Mliečnou dráhou a vraj tam pôsobia tam energie, čo znásobujú emócie a intuíciu... Triasla sa od údivu, keď sa zázrak stal hmatateľným, a plakala zmietaná rozpakmi, keď nechápala, čo sa s ňou deje. Táto kniha je denníkom človeka, ktorý je plný neistôt, ale má otvorenú myseľ a práve sa prebral z hlbokého spánku. Je to skutočný príbeh, cez ktorý nazriete aj do tajomstiev skrytých na dne vlastnej duše.

Valaki, odafent, egy ideje bámulatosan törődik velem. Ő, aki a spanyol Úton az én kezemet fogta, most az El Camino magyarországi szakaszára vezetett, amelyről korábban nem is tudtam! Igen, van Magyar Camino, amely végül Santiago de Compostelában ér véget! A láthatatlan Nagy Rendező ezúttal a segítő szerepét osztotta rám. Lehetőséget kaptam, hogy egy darabon elkísérjek egy útkeresőt, egy férfit, aki nem hitt semmiben, sem magában, sem Istenben, a szél mégis a Magyar Caminóra fújta... Jánosnak két, párhuzamos élete van. Az egyik a "legális", a világ előtt is vállalt, a másik a titkos - egy régi szerelem megkésett folytatása. Ami azonban kívülről "édes életnek" tűnhet, számára a pokol. Versenyt fut önmagával és megpróbál mindenkinek megfelelni. Miközben hátat fordít minden morális értéknek, amit fiatalon fontosnak tartott, nincs ereje, hogy döntéseket hozzon. Inkább hagyja, hogy az események magukkal sodorják, és kártyavárként omoljon össze addigi élete... Mennyit ér az ember, ha belül tisztességes, de kívül gyenge? Mi után nyúljon a szakadék szélén, ha nincs hite, és nincsenek kapaszkodói? Könyvemben ezekre a kérdésekre keresem a választ útitársam történetén keresztül.

"Azt mondják, egy zuhanó gépen nincs ateista. Azt hiszem, körülöttem is mindenki a maga istenét szólongatta. Már a bal szárnyból is sivító hang hallatszott. Lehet, hogy ezek életem utolsó percei? A bosnyák asszony megragadta a karomat. - Nem akarok meghalni - suttogta. - Még én sem - mondtam neki, és mosolyt erőltettem az arcomra. - Úgy terveztem, hogy nyolcvannyolc évig élek. Hátradőltem az ülésen, és nagy levegőt vettem. Az élettel nem voltam valami nagy virtuóz, nézzük, mit tudok kezdeni a halállal! Figyeltem a saját félelmemet, ahogy jött és ment, ha beszívtam és kifújtam a levegőt, úgy, ahogy a guru tanította. Talán abnormálisan hangzik, de kezdtem magam jól érezni. Mindig kíváncsi voltam, milyen lesz, hát tessék. Most megtudom. Pedig eszemben sem volt Indiába menni, eszemben sem volt megint a megfoghatatlannal kergetőzni, nem kerestem misztikus kalandot. Az utóbbi időben folyton úton voltam - pihenni akartam kicsit. A városnév csak egy cím volt a naptáramban, nem készültem belőle. A repülőútra tartogattam az útikönyvet, de elaludtam. Halvány fogalmam sem volt, hogy ahová tartok, a világ egyik leghíresebb spirituális helye, ahová a földgolyó minden pontjáról zarándokolnak emberek, és sokan haza sem mennek többé. Fogva tartja őket egy ismeretlen erő, amely szétdúl mindent, mint a rossz gyerek a homokvárat, összetör és porrá morzsol, hogy aztán a masszából gyúrjon valami újat, ami sokkal erősebb lesz, mint amilyen előtte volt."

Több mint egy év telt el azóta, hogy hazaértem. Akik kívülről néznek, aligha észlelnek különösebb változást. De nekem már csak ködösen rémlik egy nő, aki egykor én voltam, aki mindig felhúzva tartotta a vállát a feszültségtől, mert másoknak akart megfelelni. Két hónappal hazatértem után eladtam elegáns, nagypolgári lakásomat, és beköltöztem egy kisebbe, szerényebbe. Az autómat lecseréltem egy olcsóbb, alacsonyabb fogyasztásúra. Az addig igénybe vett szolgáltatások nagy részét lemondtam, megváltam a költséges biztosítások többségétől, a giga-csomagoktól, az ilyen-olyan előfizetésektől, és egy lényegesen egyszerűbb életvitelre rendezkedtem be. A ruháimat is kiválogattam, a felesleget elajándékoztam vagy áruba bocsátottam. Az maradt csak meg, és mindenből csak annyi, amire valóban szükségem van. Olykor gyertyával világítok, órákig bámulom, hogyan táncol a láng a sötétben. Vagy ücsörgök a teraszon, és nézem az égboltot, amelynek addig ismeretlen szépségeit az Úton fedeztem csak fel... Amíg ezt a boldogságot nem éltem át, elképzelni sem tudtam, hogy egyszer úgy fogom gondolni: ha mindenemet elveszíteném, akkor is maradna egy csomó dolog, ami boldoggá tesz. Látom a környezetemben élőket, amint fáradtan hajszolnak valamit, amit már megnevezni sem tudok, annyira távolinak tűnik, hogy magam is így éltem. Nem tehetek többet értük, mint hogy elmondom a magam történetét, amely így kezdődik: van esély! Csak a békességnek előbb helyet kell készíteni, kell egy nagytakarítás. Amíg a beidegződések, előítéletek foglalják a helyet, addig a csönd nem ver tanyát odabent. Pedig ahhoz, hogy meghalljam a saját hangomat, csöndre volt szükség. Ilyen az életem a Camino után.

Akik túlélték a halál pillanatát, azt mondják: pár másodperc alatt lepereg a szemük előtt az életük. De csak ott, az utolsó pillanatban kristályosodik ki a lényeg - amikor általában már késő. Én negyven napot kaptam a sorstól, hogy végignézzem élete filmjét - még időben. Mint amikor a sötétben váratlanul felkapcsolják a villanyt... Megismerhettem a lényeget... zarándoklatra indultam, fájdalmas vezeklés lett belőle. Egy olyan "bűnért", amiről nem is tudtam, hogy elkövettem. Amit itt leírtam, nem a képzelet szüleménye. Legyalogoltam a nyolcszáz kilométert, és átéltem minden pillanatát. Remegtem a döbbenettől, amikor kézzel foghatóvá vált a csoda, és sírtam a zavarodottságtól, amikor nem értettem, mi történik velem. Ha más meséli, amit ott átéltem, azt mondom, túl színes a fantáziája.