Erzsi Sándor

A vidéki színház fiatal színésznője, Lili beleszeret a híres-nevezetes fővárosi rendezőbe. A helyzet reménytelen: a férfi nős, a válás fel se merül. Lili próbál, igyekszik megfelelni a színházban és a titkos viszonyban, várja a kedvező pillanatot, de csak üresjáratok vannak a színpadon, a színészházban, jószerivel mindenütt. Közben figyel, s hogy az üresjáratokat kitöltse, éles szemmel nézi, mi történik körülötte. Figyelő tekintete és belső monológjai, csípősen vicces párbeszédei nyomán megelevenednek a színház szereplői. „– Tudnod kell, hogy a mi házasságunk működik – mondta Miklós az első közös délutánunkon a kölcsönkapott lakás ágyában, mert úgy érezte, legalább az egyik oldalon tiszta helyzetet kell teremtenie. – És ha a mosógéped működne úgy, mint a házasságod? – érdeklődtem. – Micsinálnál vele? Kidobnád, vagy még szerelgetnéd egy kicsit? – A mosógépem? – kérdezte döbbenten. – Te nem vagy normális. Igen, azt hiszem, kidobnám. Megnyugodtam. Egy csapágyas, a lépcső alá betolt és lomtalanításra váró házassággal valahogy képes leszek együtt élni. Egy ideig mindenképpen.” Sándor Erzsi színészNŐ. Talpától a feje búbjáig. Belesünk vele a színpad takarásába, a büfébe, a próbákra és Erzsi szívének csatornáiba. Egyik izgalmasabb helyszín, mint a másik. Olvassák olyan szeretettel ezt a könyvet, ahogy én tettem! Csalódás KIZÁRVA. Kútvölgyi Erzsébet

„Anyám naplót mesélt nekem. Családot mesélt körém, nagyszülőket, unokatestvéreket, apát. Mindannyiukat felismertem volna, ha szembejönnek velem az utcán vagy betoppannak. Soha nem jött senki." Száll a füst. Száll a por és a hamu. A felhőből kibontakozik egy alak, és nyomban beszélni kezd. Egymásba érnek a történetek a moszkvai nagyhercegeket szédítő világszép nagynéniről, egy prolicsaládról, egy értelmetlen brazíliai utazásról és egy még értelmetlenebb hazatérésről. Egy régen elmúlt család tagjairól, egy kispesti házról, egy kalapszalonról, az ítélőképesség hiányáról és persze a deportálásról. A mesélő a konyhában ülve varr, szavai nem kímélnek senkit és semmit, csúfondárosan mutogatnak a szerelemre minden áron, a magányra, a dacosan egyedül vállalt gyerekre, a benne újraéledő álmokra és az önáltatásra. Mondja, egyre csak mondja. Mi hallgatjuk. Temetünk. Sírunk. Röhögünk. „Sándor Erzsi megdolgoztatja a szívet. De jó a humor porckopása ellen is. Azon se lepődjenek meg, ha időnként egy-egy hályog is a könyvre esik majd az olvasó szeméről." - Röhrig Géza. „Jégfésű. Fotónegatívokból előtűnő, Auschwitzban meggyilkolt rokonok, anyai kézzel gondosan beszegett sárga csillag, amely rongyosan dehogy ékesíthet kabátot. Pedáns öltéssel örök emlékezetbe varródik az, amit a történelem beleszabott az emlékezetbe. Beszakítva sorsokat. Miközben a humor egyetlen pillanatig sem enged a panasznak résnyi utat sem." - Bodor Johanna, a Nem baj, majd megértem szerzője. „Sándor Erzsi mesél, fergeteges lendülettel és iróniával. Elképesztő történeteket, benne az egész huszadik század, minden szörnyűségével, bebugyolálva a szeretet különös varázslepedőjébe. Ez a könyv talán arról szól: lehet néha boldognak lenni, csak sok tehetség kell hozzá. És Sándor Erzsinek sok jutott ebből a tehetségből. Családtörténet (is) ez a javából, egy Haller utcai saga törekvő zsidó és nem zsidó kispolgárokkal, nyilasokkal és téglagyárral, karpaszományos őrmesterrel, szovjet katonákkal, kispesti kalapszalonnal, színházzal és sok-sok röhögéssel. Sándor Erzsi és anyja, amint átröhögték a huszadik századot. Letehetetlen könyv." - Szüts Miklós,festőművész. Sándor Erzsi 1956-ban született Budapesten. Tizennégy évig volt színész Miskolcon és Kecskeméten, tizennyolc évig volt a Magyar Rádió szerkesztője. Többnyire újságíró. Szegény anyám, ha látnám című könyve 2013-ban jelent meg.

Nem tudom, hogyan kell sérült gyereket nevelni. A tapasztalatok levonására nekem mindössze egy vak fiú adatott. Nem tudtam, jó-e az út, amin járok, azt sem, hová tart, vezet-e egyáltalán valahová. Csak azt tudtam, hogy a cső végén egy szabad, bátor, önálló srácnak kell majd kijönnie, és azt akartam, hogy ebbe senki se rokkanjon bele. Annak, hogy megírtam ezt a könyvet, biztosan van valami értelme. Talán csak annyi, hogy valaki belekapaszkodik az egyik mondatába, esetleg néhány percre megnyugszik, netán megérti, hogy mások is félnek, és senki sincs biztonságban. Szerintem nincsenek „jó" megoldások, csak ösztönös próbálkozások, hogy ne csak kibírjuk, de jól is érezzük magunkat a bőrünkben. Ennél sokkal bonyolultabb programban nem tudok hinni. Mindenesetre szabadon kísérletezhetünk, hiszen csak az életünkről van szó. Sándor Erzsi 1956-ban született Budapesten. Tizennégy évig volt színész Miskolcon és Kecskeméten, tizennyolc évig volt a Magyar Rádió szerkesztője. Többnyire újságíró.„Ha az ember gyereke megvakul, az nem öröm. De az élet maga attól még az lehet! Annak kell lennie! Ezt tudta és teljesítette ki az anya. Látszólag lazán, amúgy teljesen természetesnek fogva fel helyzetét, telve humorral, bizakodással, miközben a sors időről időre gáncsot vetett elé, és neki küzdenie kellett. És ő minden akadályt legyűrt." Verebes István.„Ők nem akarnak tökéletesek lenni. Csak működnek. És közben folyton nevetni kell." Bíró Kriszta. „Az evangélium szerint boldog az az ember, aki nem lát, és hisz. Sándor Erzsi könyve arról győz meg, hogy van boldogabb is: aki hisz, annak ellenére, amit lát." - Donáth László.„Sándor Erzsi könyve (szíven) ütős történet arról, milyen küzdelmek árán vált fiából, Tomiból önálló, pimasz, életvidám, széles látókörű és világlátott ifjú, aki nagy kanállal eszi az életet: csajozik, tanul, zenél, görkorizik. Azzal együtt, hogy erre alig volt esélye, hiszen Tomi vak." - Rácz Zsuzsa.