Varga Sára

Varga Éva Sára novelláit a hétköznapi helyzetek ihlették, olyanok, amelyek bármelyikünkkel megtörténhetnek nap mint nap. Az elbeszélések gyakran valószerűtlen, abszurd történetekké alakulnak át, ahol összemosódik a valóság és a képzelet, így nem tudjuk, hol ér véget az egyik és hol kezdődik a másik. A karakterek szinte életre kelnek az olvasó előtt: itt mindenki ismerős, és mégsem – ki tudja, valójában mi jár az emberek fejében, amit soha senkinek sem mondanak el… A szerző finom humorral és érzékenységgel közelít elbeszéléseihez, az igényes megfogalmazás pedig könnyed, élvezetes olvasmányélményt nyújt. A címadó novella egy jövőben játszódó történetet mutat be, ahol egy steril, mesterséges intelligencia uralta világban két fiatal szerelmesnek döntenie kell: a kényelmes, biztonságos életet választják, vagy vállalják a kockázatot a valódi boldogságért. 

Varga Éva Sára novelláskötete két egymástól markánsan elkülönülő részből áll. Az elsőben főként abszurd elbeszélések kaptak helyet, amelyek a szerző rendkívül gazdag fantáziavilágáról tanúskodnak. A magas irodalmi igénnyel megírt, fordulatokban bővelkedő novellákban beszélő szemetesről, egy fiatalember állólámpává alakulásáról, a telefon, a töltő, a porszívó és a borosüveg titkos beszélgetéséről olvashatunk, de olyan munkahelyi figurák is megelevenednek bennük, amilyeneket mindannyian ismerhetünk a való életből. A plasztikusság, amely az elbeszéléseket jellemzi, a kötet második felében is folytatódik. Az ebben a részben szereplő írások egy egyedülálló fiatal nő érzelmi hullámvasútját ábrázolják a koronavírus-járvány kezdetétől a harmadik hullám végéig. A történetekben, amelyekben sok, a pandémia idején megélt élményünk összesűrűsödik, könnyen magunkra ismerhetünk, ismerős érzésekkel, jelenségekkel találkozhatunk, hiszen mindannyian részesei voltunk ennek a rendkívüli időszaknak.