José Saramago

Az 1998-as Nobel-díjas, 2010-ben elhunyt José Saramago legmegrázóbb regénye a Vakság: varázslatos erejű vízió arról, milyen mélyre süllyedhet az ember, ha egyszer csak szétfoszlik körülötte a civilizáció, s a nyers ösztönök veszik át az uralmat az életben. A vakság kórja terjed a városban: először egy autóját vezető férfi veszti el a látását, majd mindenki, aki csak kapcsolatba kerül vele… Az elharapódzó járványt nem lehet megállítani, hiába zárják szigorú katonai őrizet mellett egy ódon elmegyógyintézetbe a vakokat, a rejtélyes „fehér kór” tovább szedi áldozatait. A vesztegzárba kényszerített férfiak és nők rettegve, éhezve, szexuális megaláztatásoknak kitéve lassan kivetkőznek emberi mivoltukból. De mégis akadnak köztük olyanok, akik szembeszállnak a pusztulással.

José Saramago (1922-2010) utolsó regénye, a Káin mintha csak igazolni kívánná a Nobel-díjas író egy korábbi, annak idején nagy botrányt kavaró kijelentését, miszerint "a Biblia kegyetlenségek katalógusa, amely még mindig jelentős - és nem feltétlenül jó - befolyást gyakorol kultúránkra, sőt életmódunkra is." Merthogy a "testvérgyilkos" jelével megbélyegzett Káin történetébe Saramago beleszövi azokat a bibliai epizódokat, amelyek szerinte Isten következetlenségét, felelőtlenségét, sőt kegyetlenségét példázzák. A biblikus tájakon botcsinálta időutazóként vándorló Káin találkozik egyebek között a fia feláldozására parancsot kapó Ábrahámmal, az Isten segedelmével százezreket lemészárló Józsuéval, a tengernyi csapással sújtott Jóbbal, de látja Bábel tornyának végzetét, illetve Sodoma és Gomora pusztulását is. A regény befejező mondata szerint Káin és Isten vitája "még mindig tart", és ez a vita - Saramago értelmezésében - egy testvérgyilkos és egy tömeggyilkos polémiája.

Slona Šalamouna čeká velká změna. Píše se rok 1551 a po letech strádání v koutě královského paláce v Lisabonu pro něj panovník Jan III. našel využití. Pošle jej přes celou Evropu jako velkolepý svatební dar pro svého švagra, rakouského arcivévodu Maximiliána II. Saramagův útlý román je kouzelnou směsí historických faktů a smyšlenek. Barvité líčení různých krajů a lidských mravů z něj činí chytrou a zábavnou úvahu nad povahou života.

Saramago, a XX. század zseniális kétkedője újraértelmezi az Evangéliumok alapjául szolgáló krisztusi cselekedeteket és szenvedéstörténetet. Ez az 1991-ben megjelent, azóta már klasszikussá vált regény érző, hús-vér emberként mutatja be Jézus Krisztust, aki kettős teher szorításában éli az életét. E világi apja, József a betlehemi gyermekgyilkosságban játszott dicstelen szerepének terhét helyezi a vállára, mivel csak a saját gyermekét igyekezett menteni, s másokat nem figyelmeztetett, a könyörtelen mennyei Atya pedig nem engedi letérni a számára kijelölt útról: muszáj-prófétává kell válnia, hogy Isten dicsőségét szolgálja. Az első olvasatban szentségtörőnek is felfogható regény óriási botrányt és vitákat kavart megjelenése után. De Saramago-tól, az Istennel örökösen perlekedő istentagadótól távol állt, hogy puszta botránykönyvet írjon: regényében a Megváltó történetének újramesélésével felveti a filozófiainak is mondható kérdést: ha mégsem úgy történt minden, ahogy az Evangéliumok leírják, akkor a keresztény Európa kétezer éves története homokra épült, és hiába volt az a sok kín és szenvedés, amellyel az Írások Istene a többi isten ellenében kiterjesztette a hatalmát. "Saramago Evangéliumának" Krisztusa nem a reá kiszabott kereszthalállal, hanem földi sorsának vállalásával - mint egykor a halhatatlanságot elutasító Gilgames -, az apai bűnért való vezekléssel és Mária Magdolna szerelmével teljesíti be a magára kiszabott sorsot. A regény megjelenése után Portugália katolikus köreinek tiltakozása miatt Saramago nem kaphatta meg az Európai Unió Ariosto díját, ezért hazáját elhagyva önkéntes száműzetésbe vonult, s a Spanyolországhoz tartozó Lanzarote szigetén élt 2010-ben bekövetkezett haláláig.

Egy ködös, esős, december végi napon érkezik Lisszabonba Ricardo Reis, aki több mint másfél évtizedes önkéntes brazíliai száműzetéséből tér vissza hazájába. Fernando Pessoa egykori költőtársa, a hajdan az antikvitás bűvöletében élő orvos idegenül bolyong a megváltozott ... Folytatás ›› portugál fővárosban, amelyet felzaklatnak a szomszédos Spanyolországból érkező polgárháborús hírek, a spanyol menekültek tömege, és a felfokozott újévi, majd farsangi hangulatban különös kalandokat él át. Bár verseiben egykor az éteri, testetlen szerelmet énekelte meg, most mégis egy szállodai szobalánnyal éli meg a megvalósult nyers vágy hatalmát, miközben hevesen udvarol egy coimbra-i közjegyző leányának is. S teszi mindezt egykori megalkotójának kritikus tekintetétől és epés megjegyzéseitől kísérve, mivel Pessoa a sors különös kegyéből halála után még kilenc hónapig ebben a világban maradhat, hogy azután a regény végén Reis-zsel együtt távozzon a halhatatlanságba. A hús-vér emberként megjelenő, képzeletbeli költőtárs, Ricardo Reis és a halála után még szellemként kísértő portugál költő, Fernando Pessoa találkozásának abszurd ötletéből bontja ki José Saramago az 1930-as évek közepének Portugáliájában játszódó történelmi regényét, amelyet Salazar országlása egyre inkább egy sajátos diktatúra partjaira sodor. De Saramago a mindent elárasztó, nyomasztó politikai propaganda mellett felvillantja az ibér félszigeti ország hol nyomorúságos, hol derűs világát is: a korabeli hirdetések, újságcikkek, mozi- és színházműsor, valamint a rádióadások megidézése varázslatos hangulatot teremtve teszi letehetetlen olvasmánnyá ezt a regényt. A Nobel-díjas portugál író a Ricardo Reis halálának éve című regényéért 1984-ben megkapta a Portugál PEN Club kitüntetését és a Casa de Mateus Alapítvány Dom Dinis-díját, 1987-ben az olasz Grinzane Cavour-díjat, 1993-ban pedig az angol The Independent irodalmi elismerését. Írói munkásságáért 1995-ben elnyerte a legmagasabb portugál irodalmi kitüntetést, a Camoes-díjat. Olvasson bele: Részlet a könyvből A(z) Ricardo Reis halálának éve (Könyv) szerzője José Saramago.

Egy ködös, esős, december végi napon érkezik Lisszabonba Ricardo Reis, aki több mint másfél évtizedes önkéntes brazíliai száműzetéséből tér vissza hazájába. Fernando Pessoa egykori költőtársa, a hajdan az antikvitás bűvöletében élő orvos idegenül bolyong a megváltozott ... Folytatás ›› portugál fővárosban, amelyet felzaklatnak a szomszédos Spanyolországból érkező polgárháborús hírek, a spanyol menekültek tömege, és a felfokozott újévi, majd farsangi hangulatban különös kalandokat él át. Bár verseiben egykor az éteri, testetlen szerelmet énekelte meg, most mégis egy szállodai szobalánnyal éli meg a megvalósult nyers vágy hatalmát, miközben hevesen udvarol egy coimbra-i közjegyző leányának is. S teszi mindezt egykori megalkotójának kritikus tekintetétől és epés megjegyzéseitől kísérve, mivel Pessoa a sors különös kegyéből halála után még kilenc hónapig ebben a világban maradhat, hogy azután a regény végén Reis-zsel együtt távozzon a halhatatlanságba. A hús-vér emberként megjelenő, képzeletbeli költőtárs, Ricardo Reis és a halála után még szellemként kísértő portugál költő, Fernando Pessoa találkozásának abszurd ötletéből bontja ki José Saramago az 1930-as évek közepének Portugáliájában játszódó történelmi regényét, amelyet Salazar országlása egyre inkább egy sajátos diktatúra partjaira sodor. De Saramago a mindent elárasztó, nyomasztó politikai propaganda mellett felvillantja az ibér félszigeti ország hol nyomorúságos, hol derűs világát is: a korabeli hirdetések, újságcikkek, mozi- és színházműsor, valamint a rádióadások megidézése varázslatos hangulatot teremtve teszi letehetetlen olvasmánnyá ezt a regényt. A Nobel-díjas portugál író a Ricardo Reis halálának éve című regényéért 1984-ben megkapta a Portugál PEN Club kitüntetését és a Casa de Mateus Alapítvány Dom Dinis-díját, 1987-ben az olasz Grinzane Cavour-díjat, 1993-ban pedig az angol The Independent irodalmi elismerését. Írói munkásságáért 1995-ben elnyerte a legmagasabb portugál irodalmi kitüntetést, a Camoes-díjat. Olvasson bele: Részlet a könyvből A(z) Ricardo Reis halálának éve (Könyv) szerzője José Saramago.

Különös kór terjed a városban: először egy autóját vezető férfi veszti el látását, majd sorban mindenki, aki csak kapcsolatba kerül vele; az autótolvaj, aki hazaviszi, a szemorvos, aki megvizsgálja, a prostituált, aki véletlenül mellette ül a rendelőben... Az elharapódzó járványt, úgy látszik, nem lehet megállítani, hiába zárják szigorú katonai őrizet mellett egy ódon elmegyógyintézetbe az első vakokat, a rejtélyes "fehér kór" tovább szedi áldozatait. A vesztegzár embertelen körülményei közé kényszerített férfiak és nők saját vakságuknak, az ismeretlen környezetnek, a hatóságok kapkodásának, de még inkább az egyre jobban elszabaduló indulatoknak, az éhségnek, a mocsoknak és a szexuális megaláztatásnak kiszolgáltatva lassan kivetkőznek emberi mivoltukból... Az 1995-ben megjelent Vakság José Saramago egyik legmegrázóbb regénye: varázslatos erejű vízió arról, milyen mélyre süllyedhet az ember, ha egyszer csak szétfoszlik körülötte a civilizáció, s nyers ösztönök veszik át az uralmat az életben.

"Minden lélekben, ahogy minden házban is, a homlokzat mögött egy belső világ rejtőzik..." Ugyanígy van ez Saramago regényének hőseivel, akik nem tudnak kitörni kisszerű életükből, még bűneik is elhamvadnak, mielőtt beteljesülnének... Mindannyian ugyanabban a házban laknak: a leszbikus kapcsolatot kereső varrólány, akit gyönyör, fájdalom és szégyenteljes titok köt össze testvérével, a sivár házasságának fogságában vergődő, éjjelente olcsó kalandokat hajkurászó szedő, a luxusprostituált, aki végül büszkén kilép megalázó kapcsolatából, és eltűnik az éjszakában... És ott van a suszter, aki még mindig reménykedik egy jobb világban, s a nála lakó fiatalemberrel próbálja elfogadtatni a saját igazát. Abel - akiben az író talán saját magát írta meg - nyughatatlan lélek, nem tudja, mit akar, nem látja, merre visz az útja, és a suszterrel való beszélgetéseiben próbálja meglelni a rejtett lényeget, ami valóságos értelmet adhat a létezésének. "Elmenni sem kívánkozott... tudta, hogy mit találna az utcákon: ...az élet önző lendületét, a mohóságot, a félelmet, a sóvár vágyat, az utcán bolyongó nők hívogató szavát, a reménykedést, az éhséget, a luxust - és az éjszakát, amely lehántja mindenkiről az álarcot, hogy megmutassa az ember igazi arcát." Saramago második regényét könyvkiadója, melynek elküldte, válaszra sem méltatta, s ez a csalódás annyira kedvét szegte, hogy egy időre felhagyott az írással. Most, évtizedekkel később, az író halála után világszerte megjelenik ez a korai alkotása is, amelyben Saramago értő olvasói már felfedezhetik a későbbi Nobel-díjas regényíróra jellemző társadalmi érzékenységet, a filozofálásra való hajlamot és az erős erotikus töltést.

"Minden lélekben, ahogy minden házban is, a homlokzat mögött egy belső világ rejtőzik..." Ugyanígy van ez Saramago regényének hőseivel, akik nem tudnak kitörni kisszerű életükből, még bűneik is elhamvadnak, mielőtt beteljesülnének... Mindannyian ugyanabban a házban laknak: a leszbikus kapcsolatot kereső varrólány, akit gyönyör, fájdalom és szégyenteljes titok köt össze testvérével, a sivár házasságának fogságában vergődő, éjjelente olcsó kalandokat hajkurászó szedő, a luxusprostituált, aki végül büszkén kilép megalázó kapcsolatából, és eltűnik az éjszakában... És ott van a suszter, aki még mindig reménykedik egy jobb világban, s a nála lakó fiatalemberrel próbálja elfogadtatni a saját igazát. Abel - akiben az író talán saját magát írta meg - nyughatatlan lélek, nem tudja, mit akar, nem látja, merre visz az útja, és a suszterrel való beszélgetéseiben próbálja meglelni a rejtett lényeget, ami valóságos értelmet adhat a létezésének. "Elmenni sem kívánkozott... tudta, hogy mit találna az utcákon: ...az élet önző lendületét, a mohóságot, a félelmet, a sóvár vágyat, az utcán bolyongó nők hívogató szavát, a reménykedést, az éhséget, a luxust - és az éjszakát, amely lehántja mindenkiről az álarcot, hogy megmutassa az ember igazi arcát." Saramago második regényét könyvkiadója, melynek elküldte, válaszra sem méltatta, s ez a csalódás annyira kedvét szegte, hogy egy időre felhagyott az írással. Most, évtizedekkel később, az író halála után világszerte megjelenik ez a korai alkotása is, amelyben Saramago értő olvasói már felfedezhetik a későbbi Nobel-díjas regényíróra jellemző társadalmi érzékenységet, a filozofálásra való hajlamot és az erős erotikus töltést.