László Sári

Beláthatnánk végre, hogy a történelem nem játszótér. Nem engedelmes szolgálóleánya az emberiség önjelölt tervezőmérnökeinek, és nem is a jó tündér, aki a kívánságokat várja. A történelem nem kívánságműsor, hanem hatóság, az intelligens értelem legfelsőbb hatósága. A józan egyeztetések és finom, érzékeny illesztések pszichikai tere. Minden óvatlanságot kegyetlenül megtorol. Nem való mindenkinek.

Kezdetben a földi világ minden művét a férfi alkotta meg. A hitet, a filozófiát, a történelmet. Ő hozott létre műalkotásokat, ő gondolta ki a tudományt. Sokan állítják, hogy minderre semmi szükség. A férfi elkeseredésében, tehetetlen kínjában művelte ezt, mert nem találta a nőt. Lám, a nő hiánya hozta létre az egész emberi civilizációt. A vágy és a keresés fájdalmas játéka ölt testet benne. Minden miatta van. A nő miatt. "Igen! Siklani a lét fölött! Ez az! Ez volna az! Minden nagy zajban a távolba és a csöndbe menekítjük boldogságunkat. Ha egy férfi saját zaja, saját tetteinek és terveinek hullámtörése kellős közepén találja magát, ő is varázslatos és csöndes lényeket lát elsuhanni maga mellett, és sóvárog az ő boldogságuk és tartózkodó lényük után - ők az asszonyok." A sajátos asszonyi létezésmód vizsgálata és ábrázolása mindig is lázas izgalomban tartotta a gondolkodó férfielmét. Mi jellemzi a női létezést? Miben különbözik a férfi létmódjától? Hol vannak a létezésük terei, határai? Tényleg máshol vannak a női terek és határok? Vajon hol? Valóban a lét fölött?