Elif Shafak

The new novel from the Booker-shortlisted, internationally bestselling author of The Island of Missing Trees and 10 Minutes 38 Seconds in This Strange World There Are Rivers in the Sky is a rich, sweeping novel set between the 19th century and modern times, about love and loss, memory and erasure, hurt and healing, centred around three enchanting characters living on the banks of the River Thames and the River Tigris - their lives all curiously touched by the epic of Gilgamesh.

Ez a mese egy rendkívül okos, találékony és kíváncsi isztambuli kislányról szól, aki folyton izgalmas ötleteken gondolkodik. Van azonban egy óriási problémája: nem szereti a saját nevét. Hogy juthatott olyasmi a szülei eszébe, hogy egy röhejes növényről nevezzék el? Legalább a Viola, Jázmin vagy Ibolya nevet adták volna neki! De nem, az ő választásuk a Muskátlira esett - egy bokros, évelő növényre, amelynek elég furcsa illata van. Az iskolában az osztálytársai rendszeresen kigúnyolják meglehetősen szokatlan neve miatt, így Muskátli elég magányos, és ideje nagy részét olvasással tölti. Egy nap az iskola könyvtárában rábukkan egy varázslatos földgömbre, ami megváltoztatja az életét. A varázsgömbnek köszönhetően összebarátkozik két furcsa kisgyerekkel, akik a titokzatos nyolcadik kontinensről érkeztek, azzal a küldetéssel, hogy megmentsék a hazájukat. A nyolcadik kontinens lenyűgöző hely, amelyet semmilyen hagyományos térképen nem jelölnek. Az ott élők legfőbb feladata az, hogy ötleteket, gondolatokat gyűjtsenek be a világ minden tájáról, majd meséket, legendákat és különféle történeteket gyártsanak belőlük - létezése tehát a képzeletre van utalva. Csakhogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak, így a fantázia kezd kikopni a világból. Ha Muskátlinak és újdonsült barátainak nem sikerül megoldást találniuk, félő, hogy a nyolcadik kontinens elsivatagosodik, és ökológiai egyensúlya örökre megbomlik.

Ez ?a mese egy rendkívül okos, találékony és kíváncsi isztambuli kislányról szól, aki folyton izgalmas ötleteken gondolkodik. Van azonban egy óriási problémája: nem szereti a saját nevét.Hogy juthatott olyasmi a szülei eszébe, hogy egy röhejes növényről nevezzék el? Legalább a Viola, Jázmin vagy Ibolya nevet adták volna neki! De nem, az ő választásuk a Muskátlira esett – egy bokros, évelő növényre, amelynek elég furcsa illata van.Az iskolában az osztálytársai rendszeresen kigúnyolják meglehetősen szokatlan neve miatt, így Muskátli elég magányos, és ideje nagy részét olvasással tölti. Egy nap az iskola könyvtárában rábukkan egy varázslatos földgömbre, ami megváltoztatja az életét. A varázsgömbnek köszönhetően összebarátkozik két furcsa kisgyerekkel, akik a titokzatos nyolcadik kontinensről érkeztek, azzal a küldetéssel, hogy megmentsék a hazájukat.A nyolcadik kontinens lenyűgöző hely, amelyet semmilyen hagyományos térképen nem jelölnek. Az ott élők legfőbb feladata az, hogy ötleteket, gondolatokat gyűjtsenek be a világ minden tájáról, majd meséket, legendákat és különféle történeteket gyártsanak belőlük – létezése tehát a képzeletre van utalva. Csakhogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak, így a fantázia kezd kikopni a világból. Ha Muskátlinak és újdonsült barátainak nem sikerül megoldást találniuk, félő, hogy a nyolcadik kontinens elsivatagosodik, és ökológiai egyensúlya örökre megbomlik.

Isztambulból Oxfordba, és vissza Isztambulba - lebilincselő történet hűségről és barátságról, hagyományról és modernségről, szerelemről és árulásról. Peri gazdag háziasszony, éppen vacsoravendégségbe tart egy impozáns isztambuli házba a tengerparton, amikor egy koldus kis híján kitépi a kezéből a retiküljét. A dulakodás közben kihullik a táskából egy régi fénykép - három fiatal nőt és egy egyetemi oktatót ábrázol. Egy olyan szerelem régi emléke ez, amit Peri legszívesebben kitörölne az emlékeiből. Peri tizennyolc éves korában Oxfordba került egyetemre - ekkor járt életében először külföldön. Az ateista Shirin és a buzgó muszlim Mona lettek a legjobb barátnői, akikkel az iszlámról és a feminizmusról vitatkoztak, kedvenc tanára pedig a lázadó szellemű Azur, aki Istenről beszélt hallgatóságának. És volt egy botrány is, amely véget vetett minden jónak...

Ostrov Cyprus, rok 1974. Dvaja tínedžeri zo znepriatelených strán v rozdelenej krajine sa stretávajú v taverne v hlavnom meste Cypru Nikózii. Je to jediné miesto, kde sa grécky kresťan Kostas a turecká moslimka Defne môžu potajomky stretávať. Ukrytí pod sčernetými trámami, ktoré zdobia girlandy z cesnaku, čili papričiek a divorastúcich byliniek, prežívajú svoje najradostnejšie chvíle. Ponúkajú tu najlepšie jedlo v meste, najlepšiu hudbu, najlepšie víno a človek tu navyše zabudne na drsný svet vonku: na občianske nepokoje medzi gréckym a tureckým obyvateľstvom ostrova, na svet smrti a nesmierneho utrpenia. Uprostred taverny vyrastá cez strechu samičí figovník Ficus carica, očitý svedok všetkého naokolo – lásky, nežnosti, dobrého jedla, hudby, ale aj nenávisti, bojov, vojny, smrti a miznutia ľudí. Vyše storočný múdry strom miestami preberá úlohu rozprávača a jeho lyrické postrehy o rodine, poverách či prírode priam pohladia dušu. Jedného dňa zmizne aj Kostas a obaja majitelia taverny. Taverna i figovník sú uprostred krutej vojny ponechané svojmu osudu a pomaly hynú... Vrúcny a magický príbeh pretkaný láskou zaujímavo skĺbil prítomnosť s minulosťou, keď mladá Londýnčanka Ada začne pátrať po svojich koreňoch na Cypre. Býva len s otcom, no ten sa viac venuje rastlinám ako svojej dcére, predovšetkým Ficusu carica rastúcemu na dvore za domom. Ada nikdy nebola na Cypre, odkiaľ pochádzajú jej rodičia, ale zúfalo túži dozvedieť sa viac o ich minulosti. Keď ich však jedného dňa príde navštíviť excentrická teta Merjem, všetko sa začne meniť... Oceňovaná autorka Elif Shafak prináša košatý príbeh plný hlbokých myšlienok, oslavy prírody, spolupatričnosti a identity, lásky a traumy, pamäti a zabúdania a napokon aj obnovy.

Magický príbeh o spolupatričnosti a identite, o láske a traume, o sile prírody a nových začiatkoch. Ostrov Cyprus, rok 1974 Dvaja tínedžeri zo znepriatelených strán v rozdelenej krajine sa stretávajú v taverne v hlavnom meste Cypru Nikózii. Je to jediné miesto, kde sa grécky kresťan Kostas a turecká moslimka Defne môžu potajomky stretávať. Ukrytí pod sčernetými trámami, ktoré zdobia girlandy z  cesnaku, čili papričiek a divorastúcich byliniek, prežívajú svoje najradostnejšie chvíle. Ponúkajú tu najlepšie jedlo v  meste, najlepšiu hudbu, najlepšie víno a  človek tu navyše zabudne na drsný svet vonku: na občianske nepokoje medzi gréckym a tureckým obyvateľstvom ostrova, na svet smrti a nesmierneho utrpenia. Uprostred taverny vyrastá cez strechu samičí figovník Ficus carica, očitý svedok všetkého naokolo – lásky, nežnosti, dobrého jedla, hudby, ale aj nenávisti, bojov, vojny, smrti a miznutia ľudí. Vyše storočný múdry strom miestami preberá úlohu rozprávača a jeho lyrické postrehy o rodine, poverách či prírode priam pohladia dušu. Jedného dňa zmizne aj Kostas a obaja majitelia taverny. Taverna i figovník sú uprostred krutej vojny ponechané svojmu osudu a pomaly hynú... Vrúcny a magický príbeh pretkaný láskou zaujímavo skĺbil prítomnosť s minulosťou, keď mladá Londýnčanka Ada začne pátrať po svojich koreňoch na Cypre. Býva len s otcom, no ten sa viac venuje rastlinám ako svojej dcére, predovšetkým Ficusu carica rastúcemu na dvore za domom. Ada nikdy nebola na Cypre, odkiaľ pochádzajú jej rodičia, ale zúfalo túži dozvedieť sa viac o ich minulosti. Keď ich však jedného dňa príde navštíviť excentrická teta Merjem, všetko sa začne meniť... Oceňovaná autorka Elif Shafak prináša košatý príbeh plný hlbokých myšlienok, oslavy prírody, spolupatričnosti a identity, lásky a traumy, pamäti a zabúdania a napokon aj obnovy.

Ella Rubinstein has a husband, three teenage children, and a pleasant home. Everything that should make her confident and fulfilled. Yet there is an emptiness at the heart of Ella's life - an emptiness once filled by love. So when Ella reads a manuscript about the thirteenth-century Sufi poet Rumi and Shams of Tabriz, and his forty rules of life and love, her world is turned upside down. She embarks on a journey to meet the mysterious author of this work. It is a quest infused with Sufi mysticism and verse, taking Ella and us into an exotic world where faith and love are heartbreakingly explored. . .

Isztambulban, a Cabal utcában áll a valaha jobb időket látott Bonbonpalota. Történetünk idején az utcát ellepi a szemét, a környékről ugyanis mindenki a Bonbonpalota melletti kert falához hordja a hulladékát. A lakásokban elviselhetetlen bűz terjeng, és mindent elárasztanak a bogarak, csótányok, tetvek, bolhák. Különös emberek lakják a bolhapalotát: az alkoholista egyetemi tanár, aki válása után harsány barátnője vállán lel vigaszt; a meleg ikerpár, Celal és Cemal, akiket gyermekkorukban elválasztottak egymástól, de felnőttként közös fodrászszalont nyitottak. Szintén a ház lakója Keménydió Metin és FeleségeNágya, akit a szinkronszínész Metin folyamatosan megaláz; az Égszínkék Szerető, aki nem tud mit kezdeni az élet nehézségeivel. Itt él még az idős gyűjtögető, Madame Néni, Higiénia Tijen, akinek a kislánya tetves lesz, a kábítószerfüggő Sidar és kutyája, Gaba, az iskolás Muhammet és szülei, a cseppet sem mindennapi Lobbanékonytermészetűfi család, és persze Hadzsi Hadzsi, aki dzsinnekkel teli különös mesékkel traktálja az unokáit, őrületbe kergetve ezzel a menyét. E közösség életét bolygatja fel egy különös felirat, amely egyik reggel a kertfalon jelenik meg...

Spanyolországban az inkvizíció és a rettegés az úr, ezrek kerülnek máglyára. Madrid városában dörgedelmes szónoklatok uszítják a keresztényeket a más vallásúak ellen. A tömegeket a Hang irányítja, ő - a szörnyű titkok tudója - mondja ki a halálos ítéleteket. Az ott élő testvérpárosból Antonio a családi hagyományt folytatva orvos lett, szép felesége és kisfia iránt azonban nem sok érdeklődést mutat. Velük egy fedél alatt él csélcsap öccse, Miguel, aki bár számtalan nőt ismer, csak egyet szeret - azt, akit nem szerethet. A regény főszereplői az inkvizíció elől menekülő ibériai zsidók, akiket az Oszmán Birodalom zsidó közösségei fogadtak be. Voltak köztük kikeresztelkedettek, de olyanok is, akik többé nem egy vallási közösség tagjaként kívánták meghatározni magukat, és arra a kérdésre kerestek választ: Ki vagyok én? Shafaknak ezt a történetét is áthatja a misztikum: dzsinnek, démonok, őrangyalok kísérik hőseit.

Elif Shafak keleti-nyugati története a fenséges Eufrátesz folyónál kezdődik és végződik, ahol egy kurd faluban élt két ikerlány. Arrafelé "a becsület nem csak jelző volt, névként is használták. Az ember adhatta a Becsület nevet a gyermekének, feltéve, hogy fia született. A becsület és a tisztelet a férfiak tulajdonsága volt. Az idős, a középkorú, a fiatal, sőt még a tejszagú csecsemő fiúnak is kijárt a tisztelet. A nőknek viszont nem. Nekik egy másik szó jutott osztályrészül: a szégyen." Az egyik ikerlányt feleségül vette egy török fiú, és Isztambulba, majd Londonba vitte. Ott reméltek új életet teremteni maguknak és gyerekeiknek, de akármilyen messzire utaztak, nem szabadulhattak a hagyományoktól, hiedelmektől és kötelességektől, amelyeket pedig a hátuk mögött akartak hagyni - a vérükben vitték magukkal. Ez az oka annak, hogy a Toprak család egyik tagja borzalmas gyilkosságra ragadtatja magát.

A rich, magical new novel from the Booker-shortlisted author of 10 Minutes 38 Seconds in this Strange World - now a top ten Sunday Times bestseller It is 1974 on the island of Cyprus. Two teenagers, from opposite sides of a divided land, meet at a tavern in the city they both call home. The tavern is the only place that Kostas, who is Greek and Christian, and Defne, who is Turkish and Muslim, can meet, in secret, hidden beneath the blackened beams from which hang garlands of garlic, chilli peppers and wild herbs. This is where one can find the best food in town, the best music, the best wine. But there is something else to the place: it makes one forget, even if for just a few hours, the world outside and its immoderate sorrows. In the centre of the tavern, growing through a cavity in the roof, is a fig tree. This tree will witness their hushed, happy meetings, their silent, surreptitious departures; and the tree will be there when the war breaks out, when the capital is reduced to rubble, when the teenagers vanish and break apart. Decades later in north London, sixteen-year-old Ada Kazantzakis has never visited the island where her parents were born. Desperate for answers, she seeks to untangle years of secrets, separation and silence. The only connection she has to the land of her ancestors is a Ficus Carica growing in the back garden of their home. In The Island of Missing Trees, prizewinning author Elif Shafak brings us a rich, magical tale of belonging and identity, love and trauma, nature, and, finally, renewal.

Ella negyvenéves, családos, a sorsával tökéletesen elégedett amerikai háziasszony. Egy nap rádöbben, hogy boldogtalan, és hiányzik a szerelem az életéből. Ismeretlen szerző lenyűgöző könyvének értékelését kapja feladatául, amely Rumi, a híres muszlim hittudós és misztikus költő, valamint a furcsa vándordervis, Semsz kapcsolatáról szól a 13. században. Ella élete a könyv és a szerzővel való levelezés hatására teljesen megváltozik, és a konvenciók börtönéből kitörve testben-lélekben egyaránt nagy utazásra indul egy különleges férfi oldalán. Shafak e regényben is megmutatja, hogy igazán lebilincselő mesélő, modern Seherezádé, aki időtlen témákat vizsgál egzotikus történeteiben.

Nicosia ?az egyetlen kettéosztott főváros a világon. Más nyelv, más írás, más emlékezet uralkodik a két oldalon – írja Elif Shafak új regényének elején. Mégis van, ami akadálytalanul jár át a görög és a török Ciprus határán: a szél, a madarak – és a szerelem. De mennyi esélye van a hetvenes években az egyik napról a másikra földi pokollá váló Nicosiában az elszabaduló erőszak közepette egy görög fiúnak, Kosztasznak, és egy török lánynak, Defnének, hogy felülírják a gyűlölet törvényét a szerelem törvényével? Évtizedek telnek el, mire sorsuk beteljesedhet, ám az ezredforduló után új, választott hazájuk fővárosában, Londonban sem ereszti el őket a múltjuk. A traumák velük élnek. Lányuknak, a gimnazista Adának anyja halála után pedig azzal kell szembesülnie, hogy a fájdalom akkor is öröklődik, ha a szülők sohasem beszéltek arról, miért jöttek el Ciprusról. Kétséges, hogy fel lehet-e dolgozni a kettős identitás terhét tizenhat évesen. A Londonba érkező török nagynéni, Meryem mindent egy lapra tesz fel, amikor elmeséli a szülők történetét, amelyről egy ciprusi vendéglőből Londonba telepített és a téli vihar elől a föld melegébe menekített, elásott fügefa monológjából is értesülünk.

Nicosia az egyetlen kettéosztott főváros a világon. Más nyelv, más írás, más emlékezet uralkodik a két oldalon – írja Elif Shafak új regényének elején. Mégis van, ami akadálytalanul jár át a görög és a török Ciprus határán: a szél, a madarak – és a szerelem. De mennyi esélye van a hetvenes években az egyik napról a másikra földi pokollá váló Nicosiában az elszabaduló erőszak közepette egy görög fiúnak, Kosztasznak, és egy török lánynak, Defnének, hogy felülírják a gyűlölet törvényét a szerelem törvényével? Évtizedek telnek el, mire sorsuk beteljesedhet, ám az ezredforduló után új, választott hazájuk fővárosában, Londonban sem ereszti el őket a múltjuk. A traumák velük élnek. Lányuknak, a gimnazista Adának anyja halála után pedig azzal kell szembesülnie, hogy a fájdalom akkor is öröklődik, ha a szülők sohasem beszéltek arról, miért jöttek el Ciprusról. Kétséges, hogy fel lehet-e dolgozni a kettős identitás terhét tizenhat évesen. A Londonba érkező török nagynéni, Meryem mindent egy lapra tesz fel, amikor elmeséli a szülők történetét, amelyről egy ciprusi vendéglőből Londonba telepített és a téli vihar elől a föld melegébe menekített, elásott fügefa monológjából is értesülünk.

Él egy furcsa török család Isztambulban, négy generáció, és csupa nő – köztük földrajztanárnő, csendes őrült, városszerte híres jósnő, tetováló-művésznő –, a férfi tagok ugyanis sajnálatosan rendre korán elhaláloznak. Egy másik furcsa család San Franciscóban él; ők örmények, és nem tudnak, nem is akarnak szabadulni annak emlékétől, hogy Törökországban 1915-ben deportálták és lemészárolták az örményeket. A két családot a köztük lévő hatalmas földrajzi távolság ellenére szoros szálak kötik össze, ám ők erről mit sem tudnak. A tizenkilenc éves, amerikai örmény Armanoush a családi történetek hatására Isztambulba utazik, hogy felkutassa és megismerje a gyökereit. Ott összebarátkozik a vele nagyjából egyidős Asyával, a címbeli fattyúval. Asya sok szempontból Armanoush ellentéte: múltjához nem kötődik, gyökértelenül lézeng, rajong Johnny Cashért, és a francia egzisztencialistákat olvassa. Beszélgetéseikben önmagukat és az igazságot keresik, s mindeközben misztikus módon tárul fel a sötét titkokban bővelkedő múlt. A kényelmesen hömpölygő, szövevényes és felettébb izgalmas történet végén sok egyéb mellett az is kiderül, megszakad-e az isztambuli család férfi tagjait sújtó átok.

A modern Seherezádé, a legnépszerűbb török írónő legújabb története – egy kisfiúról, aki tizenkét évesen elefánthajcsárnak kerül a híres és hírhedt Hürrem szultána udvarába. A helyszín Isztambul, az időpont a tizenhatodik század. Tizenéves potyautas érkezik hajón a városba, különleges ajándékot hoz Szulejmán szultánnak. A kisfiúnak nincs senkije és semmije, csak Csota, a ritka és értékes fehér elefánt, amelyet a szeráj, vagyis a palota állatkertjébe szántak. Így kezdődik a kis Dzsihán eposzi léptékű története, amelynek során egyszerű szolgából a szultáni udvar előkelőségei közé emelkedik. Eljut az Oszmán Birodalom legtávolabbi sarkaiba, és ott lesz Szigetvár ostrománál. Egy napon felfigyel rá a szultán főépítésze, Szinán mester, és ez a véletlen találkozás nagyot fordít Dzsihán sorsán. Az építészinas színpompás kaleidoszkóp, benne vannak az Oszmán Birodalom illatai, hangjai, csodái és mindenféle lakói abból az időből, amikor a nyüzsgő Isztambul volt a világ közepe. Elif Shafak lebilincselő, egzotikus meséje rabul ejti az Olvasót, és nem ereszti el a legutolsó oldalig.