Edith Sheffer

Hans Aspergert, az autizmus és a róla elnevezett Asperger-szindróma kutatásának úttörőjét évtizedeken keresztül mint a fogyatékos gyermekek elszánt védelmezőjét ünnepelték világszerte. Edith Sheffer, a díjnyertes történész-író megrázó új kötetében azonban más oldaláról ismerhetjük meg a világhírű orvost, aki nem elszenvedője volt Hitler Harmadik Birodalmának és fajgyűlölő politikájának, hanem mélyen egyetértett a nemzetiszocialista ideológiával, és aktív bűnrészességet vállalt vele azáltal, hogy rá bízott gyermekek százait ítélte az életre méltatlannak.A rezsim Európa-szerte milliókat küldött a halálba származásuk, vallásuk, politikai hovatartozásuk, sőt viselkedésük és fizikai vagy mentális állapotuk alapján. A rendszert kiszolgáló pszichiáterek elsődleges célpontjai a gyermekek lettek, főként azok, akikről azt feltételezték, hogy hiányzik belőlük a szociális készség - kijelentették, hogy a Birodalomban nincs hely a számukra. Asperger és kollégái egyes „autisztikus” gyermekeket megpróbáltak átformálni, hogy hasznos állampolgárai legyenek a Harmadik Birodalomnak, ám azokat, akiket „gyógyíthatatlannak” minősítettek, kíméletlenül a Spiegelgrundra, az egyik leghírhedtebb gyermekgyilkossági központba utalták.A nácizmus és az autizmusfogalom összekapcsolódásának első teljes körű feltárása rendkívül alapos kutatómunka eredménye. Edith Sheffer megrázó könyvét olvasva nem nézhetünk félre, kénytelenek vagyunk végiggondolni, hogy az akár ártalmatlannak tűnő társadalmi előítéletek, címkézések és listázások milyen döbbenetes tragédiákhoz vezethetnek.„Az Asperger gyermekei kötelező olvasmány kellene legyen minden pszichológus-, pszichiáter- és orvostanhallgatónak, hogy tanulhassunk a történelemből, és soha ne ismétlődhessenek meg rettenetes tévedései. A könyv dermesztő erővel figyelmeztet arra, hogy a klinikai kutatás és orvosi gyakorlat legfőbb vezérelve csakis az együttérzés lehet.”- Simon Baron-Cohen, Nature

Hans Asperger, priekopník výskumu autizmu a Aspergerovho syndrómu v nacistickej Viedni, bol vážený a oslavovaný pre svoju súcitnú obranu detí s mentálnym postihnutím. V prelomovej knihe Aspergerove deti však oceňovaná historička Edith Sheffer odhaľuje, že Asperger sa nielenže podieľal na rasovej politike Hitlerovej Tretej ríše, ale bol aj spoluvinníkom vraždenia detí. Keď nacistický režim počas druhej svetovej vojny vyvraždil milióny ľudí v celej Európe, selektoval ich podľa rasy, náboženstva, správania a fyzického stavu, aby ich buď liečil, alebo likvidoval. Nacistickí psychiatri sa zameriavali na deti s rôznym typom myslenia – najmä na tie, o ktorých si mysleli, že im chýbajú sociálne zručnosti – a tvrdili, že v Ríši pre ne nie je miesto. Asperger a jeho kolegovia sa snažili z niektorých „autistických“ detí vytvoriť produktívnych občanov, zatiaľ čo ostatné, ktoré považovali za neliečiteľné, presunuli do Spiegelgrundu, jedného z najsmrteľnejších centier na vraždenie detí v nacistickej Tretej Ríši. V prvej komplexne podanej histórii súvislostí medzi autizmom a nacizmom Sheffer odhaľuje, ako sa dnes bežná diagnóza vynorila zo zverstiev Tretej ríše. Vďaka živému rozprávaniu a rozsiahlemu výskumu Aspergerove deti prinútia čitateľov prehodnotiť spôsob, akým spoločnosť posudzuje, označuje a zaobchádza s osobami s diagnostikovaným postihnutím. Kniha vychádza v preklade Dany Petrigáčovej.

Hans Asperger mal dve tváre. A tie tváre nemohli byť odlišnejšie. Na jednej strane uznávaný vedec, ktorý sa postaral o prevratné objavy v oblasti výskumu porúch autistického spektra. Na druhej strane človek, ktorý mal prsty v selekcii a vraždení detí v rámci nacistickej rasovej hygieny. Edith Sheffer vo svojej knihe Aspergerove deti mení spôsob, akým vnímame dejiny medicíny, vedeckú etiku i samotné porozumenie autizmu. V tejto knihe sa dozvieš: ako výskum Hansa Aspergera prispel k definícii porúch autistického spektra ako a prečo Asperger spolupracoval s nacistami a podporoval nacistickú ideológiu aká bola jeho úloha pri označovaní detí, ktoré boli posielané na smrť prečo tvrdil, že niektoré autistické deti sú pre spoločnosť užitočné a iné nie ako sa vedecký výskum môže v totalitnom režime zneužiť a aká je morálna zodpovednosť vedcov či je etické naďalej používať názov „Aspergerov syndróm“, keď jeho meno nesie kontroverzné historické spojenie Systematckému vyvražďovaniu miliónov ľudí v celej Európe predchádzala dôkladná selekcia. Podľa rasy, náboženstva, správania alebo fyzického stavu. Na jej základe sa nacisti rozhodovali, či človek prežije, alebo nie. Nacistickí psychiatri sa zameriavali na deti s rôznym typom myslenia – najmä na tie, o ktorých si mysleli, že im chýbajú sociálne zručnosti – a tvrdili, že v tretej ríši pre ne nie je miesto. Hans Asperger a jeho kolegovia sa snažili z niektorých „autistických“ detí vytvoriť produktívnych občanov, zatiaľ čo ostatné, ktoré považovali za neliečiteľné, presunuli do kliniky Spiegelgrund, jedného z hlavných stredísk na vraždenie detí v nacistickej tretej ríši. Edith Sheffer na základe archívnych materiálov, výpovedí a lekárskych záznamov vykresľuje znepokojivý obraz uznávaného lekára Hansa Aspergera. Jeho zvučné meno je dnes spájané predovšetkým s vnímaním porúch autistického spektra, no Asperger zároveň zohrával aktívnu úlohu pri selekcii detí odsúdených na smrť. Kniha Aspergerove deti poukazuje na to, ako totalitné režimy dokážu zneužiť vedecký výskum a zároveň sa pokúša pozrieť z celkom nového uhla aj na osobu samotného Hansa Aspergera.

Hans Aspergert, az autizmus és a róla elnevezett Asperger-szindróma kutatásának úttörőjét évtizedeken keresztül mint a fogyatékos gyermekek elszánt védelmezőjét ünnepelték világszerte. Edith Sheffer, a díjnyertes történész-író megrázó új kötetében azonban más oldaláról ismerhetjük meg a világhírű orvost, aki nem elszenvedője volt Hitler Harmadik Birodalmának és fajgyűlölő politikájának, hanem mélyen egyetértett a nemzetiszocialista ideológiával, és aktív bűnrészességet vállalt vele azáltal, hogy rá bízott gyermekek százait ítélte az életre méltatlannak. A rezsim Európa-szerte milliókat küldött a halálba származásuk, vallásuk, politikai hovatartozásuk, sőt viselkedésük és fizikai vagy mentális állapotuk alapján. A rendszert kiszolgáló pszichiáterek elsődleges célpontjai a gyermekek lettek, főként azok, akikről azt feltételezték, hogy hiányzik belőlük a szociális készség - kijelentették, hogy a Birodalomban nincs hely a számukra. Asperger és kollégái egyes "autisztikus" gyermekeket megpróbáltak átformálni, hogy hasznos állampolgárai legyenek a Harmadik Birodalomnak, ám azokat, akiket "gyógyíthatatlannak" minősítettek, kíméletlenül a Spiegelgrundra, az egyik leghírhedtebb gyermekgyilkossági központba utalták. A nácizmus és az autizmusfogalom összekapcsolódásának első teljes körű feltárása rendkívül alapos kutatómunka eredménye. Edith Sheffer megrázó könyvét olvasva nem nézhetünk félre, kénytelenek vagyunk végiggondolni, hogy az akár ártalmatlannak tűnő társadalmi előítéletek, címkézések és listázások milyen döbbenetes tragédiákhoz vezethetnek.