Erika Simon

Mindent csak úgy kaptam, azt viszem tovább. Isten adja a hitet. Van szenvedés, amelyet kénytelenségből hordozunk, s van, amelyet önként, készséggel vállalunk - valaki másért. Talán azért, mert egy cél felé törekszünk, talán azért, mert egyszerűen szeretjük, minden megfontolás nélkül. Ekkor a szenvedésből öröm fakadhat. Született egyszer egy Gyermek, akinek szenvedéséből mindnyájan élhetünk. Aki által megélhetjük, hogy egymás tagjai vagyunk. Aki által szerethetjük egymást. Mert Ő előbb szeretett minket.

"A mi gondolkodásunk szerint az az ember szent, akin átragyoghat Isten szeretete, akivel ha találkozol, többé nem kétled, hogy van Isten. Az önmagát felülmúló ember a szent. A szentek helyét azonban manapság elfoglalják a sztárok, akiket jobb is, ha nem követnek a fiatalok. Aligha van közöttük olyan, akinek az élete eszmény lehetne valaki számára. Nagy baj, hogy éppen a szentek tűnnek el a mai idők gondolkodásából. Vészhelyzetben van az ember: fontos lenne, hogy vigaszt találjunk ahhoz, ami szent. Ha a szent nincs jelen, atomizálódik, szétesik a valóság. A szent az a mély egységesítő pont, ami köré érdemes rendezni az életünket, ami elhordoz minket jó és balsorsban egyaránt. Nem tudom, hogyan tudjuk újra visszavezetni az emberiséget Istenhez, Istennek az emberben való megnyilvánuláshoz, a szenthez. Az a bizodalmam, hogy mindig, minden társadalomban lesznek tiszta emberek, akiken átragyog az egyedül szent Isten."

"Azt nem tudom, hogy a zene kultúrája meddig lesz eleven, milyen részét fogja át a történelemnek, egyáltalán lesz-e mindig zene valamilyen kultikus formában. Milyen boldog lett volna Liszt Ferenc, ha hallhatja azokat a műveket, amelyek az ő munkásságának a beteljesítését jelentik, illetőleg az ő útkeresésének a végső rátalálásait testesítik meg - ez nem adatott meg neki. Természetesen minden korszakban azt hiszik, hogy a zenének már vége van, már minden meg van írva, és nem lehet továbblépni, erre szoktam én azt mondani, hogy aztán jön egy nagy egyéniség, aki nagyon meg fog lepni minket. Megjósolhatatlan az, hogy meg fognak-e születni azok a remekművek, amelyekre egyébként valószínű igény is lenne. Van igény és nem jön létre, azután váratlanul mégis megszületik... Schönberg a századforduló utáni években előállt egyre modernebb munkáival, akkor senki sem gondolta azt, hogy öt-tíz éven belül egy Stravinsky még sokkal jobban meg fogja rengetni a zenei világot, mint ahogyan Schönberg tette. Ez megjósolhatatlan, itt tényleg csak egyben bízhatunk: az emberben magában." (Kocsis Zoltán)

Szeretném tudni, a te szemeddel milyen ez a világ. Mi lenne, ha ugyanazt a helyzetet képes lennék többféleképpen átélni? Akkor egy kicsit már te lennék? Vagy ő? Rájönnék-e, hogy ugyanabban a történetben vagyok? Ha szeretnél eljátszani ezekkel a gondolatokkal, olvass bele ebbe a kötetbe! Ugyanaz a sztori, kicsit másként. Ugyanaz az ember, kicsit másként. Vajon melyik az igazi arcunk?

Mit tennél, ha egy nap felébrednél egy világban, amit nem ismersz? Mit éreznél, ha csak az álmaidban jelenne meg az, akit önmagadnak vélsz, és a hely, amely emlékezeted szerint az otthonod? Honnan tudhatod, ki vagy és hová tartasz? Mi a szereped itt és most a földön? Mi a közös bennünk, emberekben?  Mira, a regény hőse hétköznapi nő. A fordulatos történet, amibe keveredik, első pillantásra szürreálisnak és lehetetlennek tűnik. S miközben az után kutat, ki is ő valójában, válaszokra rátalál, melyek az élet örök kérdéseire adhatók.