Róbert Simon

A Fontes Orientales újabb kötete az iszlám történetszemléletét mutatja be: hogyan látták a muszlimok önmagukat, s hogyan szemlélték mások történelmét. A szerző ezúttal is széles körű összehasonlító anyag segítségével elemzi a történetírás csapdáit, egyéb tudatformákkal való összefonódottságát, majd bemutatja az ókori keleti (egyiptomi, izraeli és indiai) történetírás sajátszerűségét, s ezután vizsgálja meg az iszlám történetlátását. Ez utóbbit a Próféta küldetése tagolja, s az ő kora az egyetlen igazi, autentikus időszak, amikor minden történés jelentéssel bír és megőrzésre érdemes, s amely visszafelé is, előre is mércét állít nemcsak az iszlám, hanem a világtörténelem folyása számára is. Az iszlám történetírás vizsgálata során a szerző sokrétűen elemzi a Korán és a prófétai hagyomány szerepét a különböző műfajok kialakulásában, szemügyre veszi e történetlátás - at-Tabarí meghatározó munkásságában tetőző - vonulatát, figyelmet fordít az ettől eltérő, fontos műveket létrehozó történetírókra (mint al-Yacqúbí, ad-Dínawarí és al-Maszcúdí), a világi kultúra, az adab hatására, majd alaposan megvizsgálja a 11. század után kialakuló - a világi hatalom szolgálatában álló - új fejleményeket. Mindezt ellenpontozza és betetőzi Ibn Khaldún elődök és folytatók nélkül maradt - az eurázsiai steppeövezetben kialakult patrimóniális birodalmiság törvényszerűségeit föltáró - egyedülálló történetlátása, amely a tudományos történetírást alapozta meg. A kötet második része fontos forrás gyanánt tartalmazza a mongol kori történetírás egyedülálló művét, Ibn at-Tiqtaqá al-Fakhrí című anekdotázó, személyes hangvételű munkáját, amely a kalifátus történetét mutatja be belülről: főszereplői, a kalifák és a wazírjaik lehangoló, pőre valóságukban jelennek meg. E munka az iszlám történetét mintegy a hátsó lépcső felől közelíti meg.

Az iszlámról való közkeletű tudás Magyarországon alig mérhető. Talán még a keresztes háborúk korában sem terjengett annyi téveszme és hamis hiedelem az iszlámmal kapcsolatban, mint ma. Ez annál is sajnálatosabb, mivel a hódoltság másfél évszázada utá n a Rákóczi- és a Kossuth-emigráció úgyszólván második hazára lelt Törökországban, s a magyar irodalomban Jókaitól Gárdonyiig és tovább pontos és rokonszenvező ábrázolásokat olvashatna az, aki még olvas. A köztudatot jelentősen befolyásoló kommunikác iós eszközökben különösen elborzasztó a helyzet: ezekben már a nevek és a fogalmak is gyakran felismerhetetlenül torz módon szerepelnek (néha pl. egy mondaton belül megtalálható az istenkáromló ,,mohamedán", továbbá a helytelen ,,muzulmán" és az egye dül helyes ,,muszlim"), s az elemi ismeretek sem tudtak meggyökeresedni. Ehhez kétségkívül hozzájárult az a körülmény is, hogy nem létezik magyar nyelven olyan kézikönyv, amely megbízhatóan és szakszerűen igazítana el a másfélezer éves iszlám kultúrá jában. Kísérletünk ezt a hiányt szeretné pótolni, s túllépve az elemi ismereteken olyan középméretű kézikönyvet kínál, amely a teljességre törekvő enciklopédia és a szűkszavú szótár között a szükséges tájékoztatáson túl mélyreható elemzésekre is módo t ad, s ennek az egyedülálló és világtörténelmileg máig oly fontos kultúrának az összefüggéseit, értékeit és elágazásait is bemutatja. A lexikon tehát nemcsak száraz adatokat közöl, hanem megpróbálja bemutatni egy szervesen alakuló rendkívül gazdag k ultúra különböző mozzanatainak a szoros összefüggését egymással, amit a megfelelő utalások segítenek elő. Ezt a célt szolgálja a lexikon felépítése, az, hogy főleg tárgyi-fogalmi címszavakat talál az olvasó, hiszen a különböző kulturális, vallási, ir odalmi áramlatok, történelmi alakulások jellegét, változásait és összefüggéseit így lehet megfelelően bemutatni. Az olvasó sok egyéb között olyan címszavakat találhat lexikonunkban, mint: abortusz, alkoholtilalom, építészet, értelmiségi típusok, eszk atológia, fátyolviselés, fekete muszlimok, földművelés, képtilalom, kert az iszlámban, misztika, temetés, válás, téveszmék az iszlámról, túlvilág, stb. A személyek között (az enciklopédiák túlnyomóan őket mutatják be) alapos válogatás után leginkább azok szerepelnek, akik egyfelől e kultúra meghatározó alakjai, másfelől az európai kultúra számára sem közömbösek. A lexikoncikkek fontos része az elemi bibliográfia, amely az érdeklődő olvasót megbízhatóan kalauzolja a modern kutatás legfontosabb mu nkái között.