Swami Sivananda

A Rádzsa-jóga a jógák királya. Közvetlenül az elméhez kapcsolódik. Ebben a jógatípusban már nem kell megküzdeni a pránával, vagy a fizikai testtel. A jógi könnyedén ül és figyeli elméjét és csendben nyugtázza a tovasikló gondolatokat. Lecsendesíti az elmét, megzabolázza a gondolathullámokat s belép a gondolatnélküliség állapotába, az Asamprjanata-samadhi-ba. Ebből ered a Rádzsa-jóga elnevezése is. A könyv szerzője, a szentéletű Sri Swami Sivananda csodálatra méltó és közérthető, világos nyelvezetű írást adott az egyes lépésekről, amelyeket a tanulónak meg kellett tennie ahhoz, ha a spirituális törekvéseit sikerre akarja vinni. Nagy hangsúlyt fektet az etikai-erkölcsi fejlődésre Bár a Rádzsa-jóga gyakorlása által elérhető különböző lelki képességek adottak, a tanulónak el kell kerülnie az olyan pszichikus erőket, melyek akadályt jelentenek Isten felismerésének ösvényén.

Az embert gondolatai teremtik. Amit gondol azzá válik. Ha úgy gondolod, erős vagy, erőssé válsz. Ha úgy gondolod, gyenge vagy, gyengévé válsz. Ha úgy gondolod, bolond vagy, bolond leszel... Az ember azzal formálja saját személyiségét, hogy azzá válik, amit gondol. A szeretet élet. A szeretet öröm. A szeretet melegség. A szeretet az aranykötelék, amely összeköti a szíveket és a lelkeket. A szeretet építő és alkotó. A szeretet összeköt és épít. A szeretet a megújhodás forrása. A szeretet valódi szubsztancia, amelyet bátran felhasználhatsz. A szeretet pozitív és valós. Aki a szeretet törvényét tudományos precizitással alkalmazza, csodákat művelhet. A szeretet törvénye messzemenően sokrétűbb tudomány, mint bármely modern tudomány. A szentek és jó emberek között a szeretet törvénye uralkodik. A meditáció az egyetlen királyi út az üdvösség vagy móksa eléréshez. E titokzatos létra a földről a mennybe, a tévedésből az igazságba, a sötétségből a fénybe, a fájdalomból a boldogságba, a nyugtalanságból az állandó békébe, a tudatlanságból a tudásba vezet. És a halálból a halhatatlanságba. Békét és üdvösséget nem találni könyvekben, templomokban vagy kolostorokban. Ezek akkor köszöntenek ránk, amikor feldereng a lélekről (Átmanról) való tudás. A koncentráció és a meditáció folyamatos gyakorlásával az elme olyan tiszta és átlátszó lesz, mint egy kristály. A világi dolgokért folytatott harc zaja elcsitul, amint az ember visszavonul önmagába.