György Spiró strana 2 z 2

A XVIII-XIX. század fordulójáig a színházi szerzők rendszeresen éltek az átirat módszerével. "Vettek egy jó darabot, és még jobbat csináltak. Ez volt a görögök, Shakespeare, Moliere, Goldoni módszere: nagyon jó módszer, Brecht is használta. Vettek egy már bevált, sikeres alaptörténetet, és vámpírként kiszívták belőle az igazi nedveket. (...) Úgyis kollektív munka minden jó mű. Minden drámaíró egy nagy sorozat végén van, és a mai mérték szerint bevallhatatlanul sokat tanul az elődöktől, esetenként a kortársaitól is" - vallja Spiró György. S hogy átírással milyen időszerűvé tehetők a régi művek, mi sem bizonyítja jobban, mint jelen kötet. A kötetben olvasható drámák: Katona József - Spiró György: Jeruzsálem pusztulása Vörösmarty Mihály - Spiró György: Czillei és a Hunyadiak Hamvas Béla - Spiró György: Szilveszter

Mint a címe is sejteti, a Koccanás kiindulópontja az, hogy - a főváros egy forgalmas helyén - egy autó belemegy egy másikba. Ez az elemi esemény láncreakciót indít el, autók sora koccan egymáshoz, és majdnem egy egész napra megbénul a forgalom. Spiró ezzel a helyzettel a dramaturgia egy alapképletét alkalmazza nagyon életszerű módon: sok különféle embert összehozni egy - elhagyhatatlan - helyen, s így mintegy természettudományos módszerrel megteremteni egy olyan kísérleti szituációt, amelyben tisztán figyelhetők meg a törvényszerű reakciók.

A Spiró György színpadi műveit bemutató sorozat harmadik kötetében az író mintegy kéttucatnyi drámájának legkiemelkedőbb darabjai szerepelnek: Az imposztor; Csirkefej; Kvartett.

A Kerengő - Spiró György legelső, 1974-ben írt regénye - a végeken játszódik: a Monarchia keleti fertályának egyik kisvárosában és 1899 decemberében. Az otthonosan otthontalan kisváros a kilátástalan perspektívával és a belátható figurákkal a magyar regényirodalom klasszikus helyszíne. Állandóan megtorpanó modernitás. Kedélyesen nyomasztó maradiság. Vármegyei intrikák. Ebben a közegben merül el Spiró regénye, hogy aztán akárcsak a későbbi nagy művekben, előbb feltérképezze ezt a kisvilágot, majd át is világítsa annak mentális-politikai szerkezetét. Egyik hőse az egész rendszer működtetője, a viszonylagos hatalmát a végsőkig kiaknázó, titkos társaságot irányító kisvárosatya Porházy Péter, a másik pedig a városba nemrég érkezett fiatal, ambiciózus költő és újságíró Adorján András. Nemcsak Adorján neve lehet ismerős, hanem a helyzet is: Porházy be akarja hálózni a költőt. A Kerengő a századvég perifériavilágának társadalmilag is pontos ábrázolása, egyszersmind hatalom és művészet összekapcsolódásának, konfliktusának a példázata. Történelmi parabola kisrealista díszletekkel, két főhőssel és karakteres mellékszereplőkkel, nagyszerű részmegfigyelésekkel. Egy nagy regényírói életmű izgalmas nyitánya, de több is annál: ma is fájón aktuális ön- és honismereti olvasmány.

A szerző a tőle ismert alapossággal mutatja meg a hit, a vallási közösségek mindenkori emberi motívumait, s festi meg azt az időszakot, melyről hősei "nem sejtették, hogy az álmessiások, a szekták és a kvázivallások kora jött el, hogy immár a nemzeti eszmében és a forradalmak korában élnek." A könyv hősei Párizsban, a 19. században éltek, mégis kortársainknak érezhetjük őket.

Nélkülözhetetlen az érettségire történő felkészüléshez! "A "Csirkefej" című darabomnak eléggé ideologikus volt a kiindulása, csoda, hogy mégis mű lett belőle, ennek ellenére. Az alapötlet az, hogy egy öregasszonyt pont az ver agyon, akit ő a legjobban szeret, ami emberi alapötlet, igazi, tragikus, görögös alapötlet. De amikor eldőlt, milyen közegben játszatom ezt a történetet, mai magyarban, akkor úgy gondoltam, nem árt, ha bemutatom, hogy a mai magyar társadalomban minden mennyire diszfunkcionális. Nem működik a szerelem, nem működik a szeretet, nem működik a hatalom, nem működik a vallás, nem működik a család, nem működik a munka - semmi sem működik" - nyilatkozta Spiró György az "Amíg játszol" című interjúkötetben.

Satirický román renomovaného maďarského spisovatele je jakousi obrácenou utopií přenášející čtenáře do Maďarska blízké budoucnosti, zhruba do třicátých let tohoto století. Spiró si ve své knize představuje, jaká asi úroda může vzejít z půdy charakterizované mocenskými boji, stranickými intrikami, korupcí, rozkrádáním, všeobecným úpadkem vzdělání a mentální úrovně společnosti, školství, zdravotnictví atd. Naše nynější přítomnost je v tomto románu nedávnou minulostí, která spoustu věcí nevyřešila, a tak se potřebná řešení rodí právě v čase románového děje. Popisovanou budoucnost formují zarážející události, které jsou vlastně jen možným domyšlením toho, co známe už ze současné reality. Autor se drží jednoduchého vzorce: Všechno teprve začíná, a může-li se budoucí vývoj ubírat dvěma cestami, zvítězí určitě ta horší.