György Spiró strana 3 z 4

Legyen a címe "Kálmánka"? De ki ez a Kálmánka? Legyen "Kálmán vitéz"? Van benne valami, csak éppen Kálmánka nem vitézkedik, bár kitüntetik érte. Legyen a címe "Lipót"? Megtévesztő, mert csak a negyede játszódik a Lipótmezőn, az elmegyógyintézetben. Mit szólnának ahhoz, hogy "Záp"? Húznák az orrukat? A térképen nem található, a főhős mégis oda születik, és oda is tér vissza. De a címnek azt is jeleznie kéne, hogy Kálmánka bebarangolja a fél világot és a különböző korszakbéli Magyarországokat. Előbb-utóbb választani kell a sok kaland közül. A 202. oldalon Kálmánka egy üres medence alján napozgat a gyíkokkal, a medence vízköpőjét, a nyájasan hallgató kőbékát nézegeti, és beszél is hozzá - legyen tehát "Kőbéka" a címe. (Spiró György)

Satirický román renomovaného maďarského spisovatele je jakousi obrácenou utopií přenášející čtenáře do Maďarska blízké budoucnosti, zhruba do třicátých let tohoto století. Spiró si ve své knize představuje, jaká asi úroda může vzejít z půdy charakterizované mocenskými boji, stranickými intrikami, korupcí, rozkrádáním, všeobecným úpadkem vzdělání a mentální úrovně společnosti, školství, zdravotnictví atd. Naše nynější přítomnost je v tomto románu nedávnou minulostí, která spoustu věcí nevyřešila, a tak se potřebná řešení rodí právě v čase románového děje. Popisovanou budoucnost formují zarážející události, které jsou vlastně jen možným domyšlením toho, co známe už ze současné reality. Autor se drží jednoduchého vzorce: Všechno teprve začíná, a může-li se budoucí vývoj ubírat dvěma cestami, zvítězí určitě ta horší.

A történet több mint önmaga. Spiró György korszakos nagyregényei és kiváló színdarabjai mellett időről-időre visszatér a - szavai szerint - legnehezebb műfajhoz, a novellához, amely "az épphogy művészete, a szinte aligé". Spiró elbeszélései sűrű szövegek, tökéletességük tömörségükből, szerkezeti pontosságukból is fakad. Kisepikai mesterdarabok, amelyekben éppen annyi információt közöl, mint amennyit elhallgat. A lényeget formálja. Közben azonban az önéletrajzi háttér, a visszafogottsága révén hatványozottan erős személyes jelenlét, ahogyan Spiró egyszerre elbeszélője és szereplője is egy-egy történetnek, regényszerűvé is tágítja a novellák nagy műgonddal kompozícióba illesztett együttesét. Fogantatása pillanatától követhetjük nyomon hősünk életét: felfedezéseit, találkozásait, tapasztalatait, gyászait. A jó novella Spiró szerint "csapjon fejbe, amikor olvasom, aztán maradjon meg bennem, és ne tudjak szabadulni tőle. Lássam a képet - lássa tehát az író is, amikor leírja -, és borzongasson meg, ha ismét és újra felmerül." Látjuk a képet. Fejbe csap minket. Végzetes. Velünk marad.

A Kerengő - Spiró György legelső, 1974-ben írt regénye - a végeken játszódik: a Monarchia keleti fertályának egyik kisvárosában és 1899 decemberében. Az otthonosan otthontalan kisváros a kilátástalan perspektívával és a belátható figurákkal a magyar regényirodalom klasszikus helyszíne. Állandóan megtorpanó modernitás. Kedélyesen nyomasztó maradiság. Vármegyei intrikák. Ebben a közegben merül el Spiró regénye, hogy aztán akárcsak a későbbi nagy művekben, előbb feltérképezze ezt a kisvilágot, majd át is világítsa annak mentális-politikai szerkezetét. Egyik hőse az egész rendszer működtetője, a viszonylagos hatalmát a végsőkig kiaknázó, titkos társaságot irányító kisvárosatya Porházy Péter, a másik pedig a városba nemrég érkezett fiatal, ambiciózus költő és újságíró Adorján András. Nemcsak Adorján neve lehet ismerős, hanem a helyzet is: Porházy be akarja hálózni a költőt. A Kerengő a századvég perifériavilágának társadalmilag is pontos ábrázolása, egyszersmind hatalom és művészet összekapcsolódásának, konfliktusának a példázata. Történelmi parabola kisrealista díszletekkel, két főhőssel és karakteres mellékszereplőkkel, nagyszerű részmegfigyelésekkel. Egy nagy regényírói életmű izgalmas nyitánya, de több is annál: ma is fájón aktuális ön- és honismereti olvasmány.

Spiró György a kortárs magyar irodalom egyik legsokoldalúbb művésze. Szinte valamennyi irodalmi műfajban kipróbálta tehetségét: írt verset, regényt, számtalan novellát, drámái pedig a magyar színpadok legnépszerűbb előadásai közé tartoznak. Spiró György elsőként színre vitt drámája, a Nyulak Margitja óta számos színpadi művet írt. Élete, művészete ezer szállal kötődik a színház világához: 1982 és 1992 között a kaposvári Csíky Gergely Színház dramaturgjaként dolgozott, az 1980-as években kiemelkedő szakmai és közönségsikereket ért el a Katona József Színházban bemutatott darabjaival (Az imposztor, Csirkefej), az 1990-es években a szolnoki Szigligeti Színházat igazgatta, illetve tanított a Színművészeti Főiskolán. Irodalmi munkásságát számos kitüntetéssel jutalmazták, többek közt József Attila- és Kossuth-díjjal.

Nélkülözhetetlen az érettségire történő felkészüléshez! "A "Csirkefej" című darabomnak eléggé ideologikus volt a kiindulása, csoda, hogy mégis mű lett belőle, ennek ellenére. Az alapötlet az, hogy egy öregasszonyt pont az ver agyon, akit ő a legjobban szeret, ami emberi alapötlet, igazi, tragikus, görögös alapötlet. De amikor eldőlt, milyen közegben játszatom ezt a történetet, mai magyarban, akkor úgy gondoltam, nem árt, ha bemutatom, hogy a mai magyar társadalomban minden mennyire diszfunkcionális. Nem működik a szerelem, nem működik a szeretet, nem működik a hatalom, nem működik a vallás, nem működik a család, nem működik a munka - semmi sem működik" - nyilatkozta Spiró György az "Amíg játszol" című interjúkötetben.

A Spiró György színpadi műveit bemutató sorozat harmadik kötetében az író mintegy kéttucatnyi drámájának legkiemelkedőbb darabjai szerepelnek: Az imposztor; Csirkefej; Kvartett.

A XVIII-XIX. század fordulójáig a színházi szerzők rendszeresen éltek az átirat módszerével. "Vettek egy jó darabot, és még jobbat csináltak. Ez volt a görögök, Shakespeare, Moliere, Goldoni módszere: nagyon jó módszer, Brecht is használta. Vettek egy már bevált, sikeres alaptörténetet, és vámpírként kiszívták belőle az igazi nedveket. (...) Úgyis kollektív munka minden jó mű. Minden drámaíró egy nagy sorozat végén van, és a mai mérték szerint bevallhatatlanul sokat tanul az elődöktől, esetenként a kortársaitól is" - vallja Spiró György. S hogy átírással milyen időszerűvé tehetők a régi művek, mi sem bizonyítja jobban, mint jelen kötet. A kötetben olvasható drámák: Katona József - Spiró György: Jeruzsálem pusztulása Vörösmarty Mihály - Spiró György: Czillei és a Hunyadiak Hamvas Béla - Spiró György: Szilveszter

Mint a címe is sejteti, a Koccanás kiindulópontja az, hogy - a főváros egy forgalmas helyén - egy autó belemegy egy másikba. Ez az elemi esemény láncreakciót indít el, autók sora koccan egymáshoz, és majdnem egy egész napra megbénul a forgalom. Spiró ezzel a helyzettel a dramaturgia egy alapképletét alkalmazza nagyon életszerű módon: sok különféle embert összehozni egy - elhagyhatatlan - helyen, s így mintegy természettudományos módszerrel megteremteni egy olyan kísérleti szituációt, amelyben tisztán figyelhetők meg a törvényszerű reakciók.

Spiró György utóbbi években írt, 1997 és 2001 között született drámáit tartalmazza ez a kötet. A Fogadó a Nagy Kátyúhoz Szigligeti Ede Liliomfi című vígjátékának variációja. Ősbemutatója a Bárkában volt 2002 tavaszán. A Honderű a budapesti drámapályázaton első díjat nyert 1998-ban, a kritikusok szavazatai alapján az évad legjobb új drámája lett. Ma is műsoron van a Budapesti Kamaraszínházban. A Szappanoperát ? szintén a Budapesti Kamaraszínházban játsszák ?, bemutatták Londonban, Varsóban és Krakkóban tévéfilm készült belőle. Az Elsötétítést 2002 februárjában mutatták be a Pesti Színházban.

A szerző a tőle ismert alapossággal mutatja meg a hit, a vallási közösségek mindenkori emberi motívumait, s festi meg azt az időszakot, melyről hősei "nem sejtették, hogy az álmessiások, a szekták és a kvázivallások kora jött el, hogy immár a nemzeti eszmében és a forradalmak korában élnek." A könyv hősei Párizsban, a 19. században éltek, mégis kortársainknak érezhetjük őket.