Stefanie Höfler

"Adél hasában időnként fel-alá mászkál egy egész hangyaállam összes kis polgára. Olyankor mászkálnak, amikor Adél az iskolára gondol. Amikor Paul feldobja a levegőbe, aztán elkapja. Amikor anya megígéri, hogy másnap elmennek az állatkertbe. Amikor leejti anya kedvenc kávéscsészéjét." Az iskola előtti utolsó nyár tele van fagyival és stranddal, kistesóval és anya-öleléssel, nagymamával és szülinappal, szorongással és várakozással, boldogsággal és féltékenységgel - és a sok apróságból összeáll az a nagy történet, amit úgy hívunk: élet. Philip Waechter finoman humoros, érzelemteli képei méltó társai az egyszerre mély és könnyed szövegnek. A fordítás az Európai Unió támogatásával, a Kreatív Európa keretén belül készült el.

A Süni csoport ovisai az Őszirózsa Villába látogatnak, ahol idős nénik és bácsik laknak. Nem hangzik túl izgalmasan, ugye? De ahogy a gyerekek megérkeznek a villába, rádöbbenek, hogy az idősek korántsem olyan unalmasak, mint gondolták - Lujza nagypapájának egyik lába levehető, van, aki víz és halak nélkül is tud pecázni, az egyik néni lehet, hogy valójában tündér, egy másiknak pedig van egy titkos nasiraktára, amit szívesen megoszt a gyerekekkel. A nap végére kiderül, hogy a gyerekek és az idősek sokkal jobban hasonlítanak egymásra, mint azt bárki gondolná. Egy felemelő történet generációk találkozásáról rengeteg humorral és kedvességgel. A fordítás az Európai Unió támogatásával, a Kreatív Európa keretén belül készült el.