Nikolett Stummer

Egy rejtőzködő énekes. Egy elhanyagolt lány. És a zene, ami összeköti őket. A végzős év előtti nyár unalmasan indul Lívia számára. A lány múltja magányos, a tánc az egyetlen menedéke, ám úgy tűnik, a vakáció alatt minden megváltozik. Megismeri Ádámot, és egy új szerelem ígérete bontakozik ki, de a barátai ezt nem nézik jó szemmel - különösen a legjobb barátnőjének bátyja, Nikó nem, aki fél, hogy a lány szíve darabokra törik. Mindeközben pedig rátalál egy énekesre. Az internetet meghódító művész az árnyékból játszik. A zenéi ezrekhez jutnak el, ám valójában csak egyvalakinek szólnak… Livi egy meggondolatlan pillanatban üzenetet ír neki. És Phantom válaszol. Ahogy telik az idő, egyre jobban megnyílnak egymásnak. A lányt pedig már nem hagyja nyugodni: ki lehet ez az ismerősnek tűnő idegen, és miért mutat rá egyre több jel, hogy a dalokkal neki üzen? Vajon képes lesz kideríteni, kit rejt Phantom alakja?

„Ha már gyenge nem lehetek, váljak a legerősebbé!” Bíbor mindig is rettegett a képességétől. Az ország egyetlen vihar elementálja, de képtelen irányítani az erejét. Fél attól, hogy ismét megbukik a vizsgán, de attól még inkább, hogy kárt tesz valakiben. Egy porcikája sem akart részt venni az idei táborban. Ám arra egyáltalán nem számított, hogy még a tavalyi évnél is lehet rosszabb... De amikor megpillantja Asert, hirtelen minden összeomlani látszik. Három év telt el, mióta a fiú minden szó nélkül felszívódott. Aser hiába uralja a tüzet, minden igyekezete ellenére jéghideg vele a lány. Bíbor mindent elkövet, hogy a régi érzések ne kerüljenek újra a felszínre. Ám a helyzetén az sem segít, hogy a képességeik alapján párba osztják őket. Ahogy telnek a napok, Bíbor kénytelen ráébredni, hogy képtelen elkerülni Asert. A fiú már mindenhol ott van: a barátaival, a gondolataiban, a szívében… Vajon képes távol tartani magát tőle? Meg tudja bocsátani azt, hogy három éve elhagyta? És vajon képes lesz végre elfogadni az erejét? Egy hónapjuk van, hogy eltöröljék a múltat, ami szétválasztotta őket - vagy örökre elfelejtsék egymást. De vajon képesek lennének az utóbbira?

Bíbor sosem tartozott a hétköznapinak nevezhető emberek közé. Egy szerencsétlen baleset után csupán csonkán maradt családjában bízott, addig a bizonyos napig. Akkor lépett be életébe az a személy, aki később mindent a feje tetejére fordított. Már az első találkozásnál izzott köztük a levegő, viszont a lány képtelen volt elfeledni a múltat, elengedni azt, ami gátolta őt a boldogság elérésében. Aser pedig türelmesen várt, segített neki (eltitkolt képességei ellenére is), és mellette állt a viharos időkben. Villámok villództak az égen, ott, ahol Bíbor végre újra önmaga lehetett. Vajon meglelte a módját, miféleképpen becsülje meg elvesztett szerettei emlékét aközben, hogy szerelembe esik, és mer érezni? "El sem tudod képzelni, mennyi ideje vágytam már erre!