Indu Sundaresan

A 17. századi Indiában játszódó regényben folytatódik Dzsahángír és Marunissza szerelmi története, amely A huszadik feleség című regényben vette kezdetét. A császár életében először szerelmi házasságot kötött. Az alacsony sorból származó perzsa szépség, Marunissza huszadik és egyben utolsó feleségként érkezik a hárembe. Az éles eszű fiatal nő kezdetben nincs könnyű helyzetben, ki kell vívnia méltó helyét a feleségek és ágyasok között. Még ennél is nehezebb dolga van a császári udvarnál, ahol a nagy hatalommal bíró miniszterekkel kell szembeszállnia, olyan férfiakkal, akik régóta a császár bizalmasai, s úgy vélik, egy nőnek a fátyol mögött a helye, nem lehet semmiféle joga a külvilágban. Marunissza a fátyol mögül uralkodik, s mindent kockára tesz, még a lánya sorsát is, hogy megszerezze, amit akar. Bármit elveszíthet, csak egyvalami marad örökké az övé: annak a férfinak a szerelme, aki szabadságot és hatalmat adott neki. A történelmi tényeken és az Indiába utazók korai feljegyzései alapján született regény a mogul birodalom legbefolyásosabb császári felesége történetét meséli el. A szerző ebben a regényében is színes leírásokkal szolgál a császári India különféle ünnepeiről, kulturális eseményeiről és szertartásairól. Az olvasó előtt egy különleges, egzotikus világ elevenedik meg, melyről nem sokat írnak a történelemkönyvek.

A 16. század végén Kandahár tartomány távoli szegletében téli hóvihar tombol. Egy nomád sátorban egy kislány látja meg a napvilágot ezen a zord napon. A Marunissza nevet kapja, melynek jelentése „Nők ragyogó napja”. A kislány a mogul császári udvarban nevelkedik, és amikor nyolcévesen először megpillantja Dzsahángír császárt, elhatározza, hogy egy nap a felesége lesz. Álma több mint húsz év múlva válik valóra, amikor egy boldogtalan házasság után végre örök hűséget esküdhet annak a férfinak, akit mindig is szeretett, és huszadik feleségként beköltözhet a pazar császári hárembe. Hála a férfinak, aki megszállottan szerette, az immár Núr Dzsahán nevet viselő fiatal császárné képes volt lerázni magáról a hagyomány béklyóit, és ugyan a fátyol mögül, de a 17. századi India befolyásos uralkodójává válni. Marunissza pénzt veretett, idegen országokkal kereskedett, pártolta a művészeteket, számos császári kert és síremlék, köztük a Tádzs Mahal építését engedélyezte, s ezek máig hirdetik hatalmát.