Szabó Attila

"Már akkor is egészen bizonytalan voltam abban, hogy tulajdonképpen milyen film is lehet/lehetne ez. Nem magamról. Nem, de magamból. Amit ki tudtam hozni. Azt gyömöszöltem bele ebbe a filmbe. Ez a film kicsit olyan lett, mint amilyen én is vagyok. Kicsit szétszórt, olykor a pátoszra, a patetikára is fogékony, no és persze csapongó. Felületes is olykor. Ha valamihez hasonlítani kellene, talán azt mondhatnám, hogy egészen, de tényleg teljesen olyan, mintha. Tudod már elnézést a megszólításért és a bizalmaskodásért, de, tudod, manapság most már ezekkel a digitális kis fényképezőgépekkel mindenki rögzíthet mozgóképet is. És pont olyan ez a film, mintha valaki állandóan magánál hordta volna a kis fényképezőgépét, esetleg, amikor otthon felejtette, a mobiltelefonjával is rögzített hozzá részleteket. És minden komolyabb tervezgetés, forgatókönyv, dialógusok nélkül. Egyszerűen csak kitette a fényképezőgépet - mozgóképfelvételre állítva - a villamos ablakába, amikor reggel munkába igyekezett, estefelé pedig munkahelyéről hazafelé zötykölődött. Vagy - a statikus képeket halmozva - csak beindította felvételt, és letette a nappali szobában az asztalra."

"Nagyon ritka, hogy ilyen sokáig tudjunk maradni. Ahhoz már komoly logisztika, komoly előkészületek kellenek. Általában rövid, nyúlfarknyi hétvégekre ugrunk csak haza, rohanás van, mert csak későn lehet elszabadulni a munkából, és aztán meg valamiért mindig sietni kell vissza, iskola a lánynak, egyebek... Valódi felüdülés nekem egy-egy ilyen alkalom. És feltöltődés is egyben. S elképeszt, amikor azt látom, hogy szembe akarnak állítani bennünket: otthon maradottakat és áttelepülteket." (részlet a könyvből)

A képeslap szinte csak katalizátor, hogy a közölt, élvezetes stílusban megírt történelmi és kulturális ismeretek felkeltsék az érdeklődésünket a táj és lakói iránt. Az olykor örömteli, gyakrabban fájdalmas múlt életünk részévé válik. A képzeletbeli utazások révén egyrészt részesei leszünk nemzetünk határmódosítás nélküli egyesítésének, hiszen magunkra ismerünk a felvillanó személyekben, másrészt megérezzük a táj egységét, és a rokonszenv is kialakul, sőt erősödik bennünk minden e térségben élő ember iránt. A könyv azt adja meg az olvasónak, amit egy őrült világ tönkre akart tenni: a gyökerek erejét és a tájba való beágyazottságot. - Surján László