G.V. Szapgir

"Hol volt, hol nem, volt egyszer egy kicsi ház, lakott abban egy apró emberke. Pipacskának hívták, mert az arcocskája mindig piros volt. Zöld süveget viselt. A mi emberkénk, Pipacska, Nagy Varázsló szeretett volna lenni. Csillagokkal díszített ezüst süvegre vágyott. De hogyan lehet valakiből varázsló? Ezt bizony Pipacska már nem tudta, és nem is volt senki, akitől megkérdezhette volna. Ezért aztán elhatározta, hogy pajtásokat keres magának. Hiszen a jó pajtás mindig segít, ha kell." A nagy keresés közben rálelt a színes építőkockákra, s ahogy "egyik kockát a másikra rakta, a kockák egyszer csak felugrottak. Lett belőlük valami, se nem csikó, se csacsi - Kockapaci." Így kezdődik a két barát története, akik a mese folyamán csuda kalandokba keverednek, s még csudább teremtményeket ismernek meg: felhőelefántokat és felhőzsiráfokat, Nyuszi Gyuszit és Elefánt Elemért, vagy éppen a Zöldszakállú Manót, s közben persze megküzdenek a gonosz Pókhas Pállal. Az egyes fejezetek rövidek, frappánsak, a kísérő kérdések már a 3-4 éveseket is elgondolkodtatják, az esti közös meseolvasás pedig lebilincselő fejlesztőjátékká válik.

Gyerekek, ismeritek a két jó barátot, a pirospozsgás, zöld kalapos Pipacskát és a kockákból teremtett Kockapacit? Ha hallottatok már róluk egy másik könyvből, akkor sem ismeritek léggömbökből alkotott barátjukat, Lufi pacit. Képzeljétek, Lufi paci színes léggömbjei széthullanak, de két barátja a léggömbök keresésére indul. Sok-sok kaland után Pipacska és Kockapaci megtalálja Lufi paci léggömbjeit. Miközben ezt az izgalmas mesét hallgatjátok, még sok olyan dolgot is megtanulhattok, aminek hasznát veszitek majd, amikor iskolások lesztek. Jól figyeljetek, mert mesehallgatás közben számtalan játékot is megismertek, és ha a könyvet lapozgatjátok, sokgyönyörű, színes rajzot, Gaál Éva mulatságos képeit találjátok benne Pipacskáról, Kockapaciról, Lufi paciról és kalandjaikról.