Száraz György strana 2 z 2

A szerző számtalan könyvvel bizonyította már, senki nem tud nála izgalmasabban írni a magyar világ rejtélyeiről. "Magyarország csodái" című könyve több tízezer példányban kelt el. Száraz Miklós György nem tudós, nem kutató. Azt állítja, hogy ebben a könyvében sem mond semmi újat, egyszerűen csak mesél dolgokról, amik érdeklik. Viszont úgy mesél, ahogy neki tetszik. Onnan közelít, ahonnan mások nem. Érdeklik a rejtélyes ügyek, de ha minden titokzatosságot nélkülöző tárgyról ír, akkor is megcsap minket a régmúlt füstös, talányos illata. Ebben az újabb képeskönyvében a szerző nem tesz mást, mint amit előző könyvében elkezdett: aláereszkedik az elsüllyedt katedrálisba, a Szepességtől az erdélyi Királyföldéig. Máramaros havasaitól az Adria partjáig elterülő, mesésen gazdag középkori Magyarországba. "Ami -állítja- most is él."

Ez könyv a zsidóság több ezer esztendős történetéről mesél. Illetve nemcsak történelemről, hanem vallásról, hagyományról, hétköznapokról és ünnepekről, szokásokról, jelképekről is. Másként nem is nagyon lehet, hiszen ha igaz, hogy az ember elválaszthatatlan a múltjától, országa és népe történetétől, hagyományaiktól olykor a vallásától is, akkor ez a zsidóságra sokszorosan igaz. Egy család, sőt egyetlen ember története is "nagy falat", egy országé vagy népé pedig valójában megismerhetetlen. Hogyan lehessen hát a zsidóság kontinenseken átívelő, több ezer éves történetét egyetlen vékonyka könyvben bemutatni, mely ráadásul tele van képekkel is? Talán úgy, ahogyan itt történik. Ezt a könyvet ugyanis nem tudós írta, hanem szépíró, és nem tudományos szándékkal, hanem azért, hogy szórakoztasson. Így aztán ez a munka nem is törekszik teljességre, hanem olyan kérdésekkel foglalkozik, melyek a zsidósággal kapcsolatban sokunkat érdekelhetnek. Szabadon kalandozik az időben, hol előreszalad, hol visszakanyarodik, ráadásul térben is sokfelé elkóricál. Nem a zsidóság háborúiról, az ókori Izrael és Júda híres vagy kevéssé ismert királyairól, nem is a zsidó vallásról mesél, hanem inkább az emberekről. Mindannyiunkról. Rólunk, zsidó és nem zsidó emberekről.

Lehetne az is a könyv címe, hogy Trianon képekben. Ez a kötet olyasmit is elénk tár, amit eddig nemigen láthattunk: Trianon, az irredenta, a revízió vizuális emlékeit. Az irredenta nagy emlékművei, a szobrok, a félárbócra eresztett országzászlók mell ett ebben a könyvben helyet kaptak a mindennapok tárgyai is. "Nem, nem soha!" feliratú ceruzák és hamvvedrek, porcelánszobrocskák, Trianon rajzszeg és Trianon injekciós tű, irredenta jelvények és jelvényárusok, bélyegek és bélyegzők, emlékérmek, zász lók, konyhai falvédők és képeslapok, irredenta frizura. Érdekes mindez? Nagyon. És szánnivaló. Már-már nevetséges. Egyszersmind borzasztóan fájdalmas. Akár így, akár úgy, egy korszak hétköznapjainak tárgyai. A történelmünk. A könyvben képek, szövegek egyformán fontosak: a magyar irodalom legjobbjai szólalnak meg az oldalain. Rövidebb publicisztikák, versek, riport- és novellarészletek. Trianonról, irredentáról és revízióról. Ady, Babits, Bibó, Füst Milán, Gárdonyi, József Attila, Illyés, Juhász Gyula, Karinthy, Kosztolányi, Krúdy, Márai, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Németh László, Cs. Szabó László... És nem mindig letörten. Nem mindig kétségbeesetten. Legalább annyiszor dühösen, számonkérően, vádlón. Leginkább önnön restségünket, kishitűsé günket, közönyünket ostorozva, keresve az okokat, előrevetítve a jövőt? Végül a kronológia, ami ezt a kis könyvet nemcsak érdekessé, de praktikussá is teszi. Az időrend, a többé-kevésbé rövid és szenvtelen sorok egymásutánja érdekes összefüggéseket v ilágiít meg. A Trianon-kronológia 1918-ban kezdődik. És hogy meddig tart? Hogy hol ér véget? Azt ma még senki sem tudja. A könyvben 2011-es az utolsó dátum.

A szex mindig érdekelte az embert. Sokak szerint akár férfiak, akár nők vagyunk, akár gazdagok, akár szegények, erről fecsegünk, elmélkedünk, okoskodunk, lódítunk és szépítünk - mégis ezzel kapcsolatban hallgatunk el a legtöbbet. Ez a könyv az erotika történetébe kalauzolja el olvasóját. Az ősembertől egészen napjainkig. És nemcsak az olvasót, hanem a nézőt is. Hiszen ebben a kultúrhistóriai barangolásban a kép egyenrangú a szöveggel, ha nem fontosabb. A könyvben olyan illusztrációkat, sok évszázaddal ezelőtti - még talán ma is merésznek mondható - képeket találunk, amelyeket magyar albumban még aligha láthattunk.