Géza Szávai

Erdély legendásan toleráns földjén, ahol több nemzet és sok évszázada egymás mellett - a tizenhatodik század végén a zsidók hitére tért át egy magyar közösség. Lelki zsidóknak vallották magukat. A vérségileg nem, lelkileg zsidó székelyföldi emberek szinte hihetetlen története: a hitvallásért vállalt végeérhetetlen üldöztetésről szól. Valóban ótestamentumi, kemény és zord sors verte a "székely zsidókat, székely szombatosokat" (így nevezte őket az erdélyi köznyelv). A huszadik század negyedik évtizedére már csak néhány szombatos család maradt a Küsmőd pataka melletti Bözödújfaluban (a "székely Jeruzsálemben"). Aztán jöttek a zsidótörvények... Végül a falu is Ceausescu faluromboló politikájának áldozatául esett: elárasztották vízzel. Ennek a több évszázados történetnek a sokfelé ágazó szálait követheti az olvasó Szávai Gézának ez identitásról szóló, vallomásos esszéregényében.

A "csodálatos országokból" álló világ állapotát a huszadik század elejére annyira felforgatták a háborúk, forradalmak, világrengető eszmék, hogy Szávai Géza regényének hősei már "a lét boldog semlegességére" vágynak. A semlegesség fellegvárában, a csodálatos Svájcban, az úgyszintén csodálatos Transzilvániában, no meg a forradalmi Oroszországban, vagy a talányos Amerikában -szerte a világban- keresnek megoldást életükre. A női lét szabad kiteljesítésére törő Sophie M. groteszk anyasága, vonzó nőisége éppolyan talányos, mint a nők által "becsvágy nélküli férfiállatnak" tekintett -és csodálat- Henri Durand furcsa életérzékelése, vagy Kendy Joséphine élete és a pszichológiáról vallott elképzelései. Minden sors: sodró regény, melyeket sok dimenziójú regényköteggé sodor a szerzői invenció és a megvalósított szándék: CSODÁLATOS ORSZÁGOKBA HOZTALAK.

Erdély legendásan toleráns földjén, ahol több nemzet él sok évszázada egymás mellett, a 16. század végén a zsidók hitére tért át egy magyar közösség. Lelki zsidóknak vallották magukat. A vérségileg nem, de lelkileg zsidó székelyföldi emberek szinte hihetetlen története: ... Folytatás ›› a hitvallásért vállalt végeérhetetlen üldöztetésről szól. Valóban ótestamentumi, kemény és zord sors verte a "székely zsidózókat, székely szombatosokat"(így nevezte őket az erdélyi köznyelv). A huszadik század negyedik évtizedére már csak néhány szombatos család maradt a Küsmőd pataka melletti Bözödújfaluban (a "székely Jeruzsálemben"). Aztán jöttek a zsidótörvények... ...Végül a falu is Ceausescu faluromboló politikájának áldozatául esett: elárasztották vízzel. Ennek a több évszázados történetnek a sokfelé ágazó szálait követheti az olvasó Szávai Gézának az identitásról szóló, vallomásos esszéregényében. A(z) Székely Jeruzsálem (Könyv) szerzője Szávai Géza.

Volt egyszer egy különös kis robotgyerek, Koko Samu, akiről csak a barátai tudták, hogy: érez és gondolkodik! És volt egyszer egy város, ahol felhőkig érő toronyházakban laktak az emberek, és csúcsforgalom idején az utcákon alig lehetett látni a kipufogócsövek füstjétől. Ebből a városból indul el kalandos vándorútjára Koko Samu és barátja, Brekkeghy Bercy, a furfangos béka, majd csatlakozott dr. Pista Néni, a tudós szamár és a megkínzott juh, Mintás Mióra. Útközben egyre sokasodik a csapat. Egy őskorból itt maradt tojásból kikel, és óriássá nő Páncéltörő Dino, a dinoszaurus... Ők oda menekülnek, ahonnét mindenki elmenekül: a sivatagba. Koko Samu és csapata a sivatagban építi föl új otthonát - sőt nem csak otthont építenek, hanem arra is képesek, hogy az élővilág erejével meggyógyítsák, és újra zöldbe borítsák ezt a sivár vidéket. Útjuk nem csupán nehéz, hanem veszélyes és kalandokkal teli. Szávai Géza humoros fordulatokban, izgalmas kalandokban bővelkedő meseregényéhez Kertész Dóra készített bámulatos rajzokat: ha megpörgeted a lapokat, egy mozgó képsort, egy különös rajzfilmet látsz! Jó szórakozást!

Szávai Géza tizenkét éves korában, 1962-ben írta meg saját gyerek-élete egyik fájó epizódját. A szülei elől is rejtegetett füzet sok évvel később került elő, és az író felnőttként szembesül a gyerekként rögzített történet fél- vagy rejtett igazságaival. "Itt áll a valóságlakkozó kis ember." A kiskamasz tudatán átszüremkednek a teljében tomboló kommunizmus évei a kor minden stílusjegyével. Az író kamaszkori és fiatalkori önmagával kíméletlenül szembesülve végigírja "pontos, igaz" történetét, melyben fellángolnak Európa 1968-as reményei, és az Isten háta mögötti székely falucska egy groteszk éjszakán átéli a harmadik világháború kitörésének pánik-hangulatát, majd a rendszerváltozás talányos, keserű színjátékát. Szávai Géza későbbi regényeiből ismert egyedi elbeszélőstílusának "útját visszakövethetjük" itt a gyermekkor szenvedélyes, ellentmondásos világába.