István Széchenyi strana 2 z 2

"Ha nincs Hunnia határai közt hazánk, egyebütt e földön máshol sincs." "Még nyelvünk él s virul, mindaddig nemzeti létünk, ha csorbul is, azért bilincsek közé süllyedni tán mégsem fog..." "Csak az erő szabad, és így csak az erős boldog." "A magyar csak saját magát gyilkolhatja meg, más által meg nem gyilkolható." "Üdvös lesz, ha egy kissé elkülönítjük e két osztályt, egy sorba a száj-hazafiakat, s megint más sorba a tett-hazafiakat..." "Hibát találni vajmi könnyű, s azt mindenki tud, de jobbat létrehozni - bizony nehéz." "Sokan azt gondolják: Magyarország volt, - én azt szeretem hinni: lesz!"

Miért, hogy ma is a lovas társadalom bibliája Széchenyi István Lovakrul című munkája? Holott lassan két évszázada, 1828-ban jelent meg ez a „röpirat”-ként is aposztrofált mű. Mégpedig magyar nyelven! Német fordítása is csak két évvel ezután követte. Röpirat – lótartást, lónevelést és -futtatást (versenyzést) törekszik népszerűsíteni, mégpedig a legkorszerűbb közgazdasági ismereteket is összegző tanulmány igényével. Pontról pontra veszi sorra tanácsait, miként hozható magasabb színvonalra a hazai „lóállapot”: versenyek, pályadíjak, nyilvántartás, intézmények, nevelés, felkészítés, vásárok stb. S akinek szeme van, túllát a ménesek jószágain – a versengésben nem maga a nyereség, hanem a „jutalmas nyereség lehetősége” inspirálja a vállalkozókat. Példák során bizonyítja, miért érdemes itthon befektetni, ha némelykor csak hosszú távon is visszatérülő üzletekbe. Percig sem unalmas és nem „istállószagú” elemzését a – sajnos sok tekintetben ma is aktuális – közállapotokról, élmény kézbe venni a szerzőt csak kőbe vésett emlékműként, szoborként, utcanévként ismerő generációknak is.

A Stadium Széchenyi elképzeléseinek összegzése, ame­lyet 1831-ben írt, és befolyásolni szerette volna vele az 1832/36-os országgyűlést. Ezt azonban nem sikerült megvalósítania, mert műve nem jelenhetett meg, csak 1833-ban, akkor is Lipcsében. Széchenyi az előszóban kifejti, hogy a nemzetnek válasz­tania kell előrehaladás és helyben maradás között. Az előrehaladást azonban csak az elavult alkotmány meg­változtatásával lehet elérni. Az alkotmány ugyanis rossz, mert nyolcszázezer nemesre alapoz, egymillió ember he­lyett. Ahhoz, hogy valamit is lehessen tenni, először fel kell ismerni a rossz helyzetet, és tudatosítani kell, hogy a helyzet megváltoztatását nem a kormánytól kell várni, hanem magunktól. Hogy hogyan lehet a jelenlegi helyze­tet megváltoztatni, arra próbál meg választ adni Széche­nyi a könyvében.

Világ, vagyis felvilágosító töredékek némi hiba, s előítélet eligazítására. Hogy küzdelmeiben Széchenyi magát és az országát is nagyon egyedül érezte az bizonyos. Az egye­düllét érzete ma sem ismeretlen, történelme folyamán a magyar ezt nagyon sokszor érezte, „bőrén tapasztalta”. Tudta ő is, hogy a magunk erejéből építhetjük csak fel a nemzet jövőjét. „... senki a tágos világon rajtunk segíteni nem fog, ha értelmi súlyunk s férfiúi tenyerink nem; s így az értelmi súlyt, mely megint Nemzetiségünket ne­mesíteni s emelni fogja, jobban-jobban kifejteni s a ha­zánkban lévő számos henye kezet egyesítni; szóval: a nemzeti tétek rugósságát, vagy a közlelket felébreszteni, az amit akarunk.” (Világ, 327-328, vagy egy más megnyi­latkozásban: „...nemzetnek erénye s felsőbbsége csak annyiban van, amennyiben lehető legtöbb tagja ugyan­csak betölti saját helyét férfiúlag és szeplőtlen.”

Világ, vagyis felvilágosító töredékek némi hiba, s előítélet eligazítására. Hogy küzdelmeiben Széchenyi magát és az országát is nagyon egyedül érezte az bizonyos. Az egye­düllét érzete ma sem ismeretlen, történelme folyamán a magyar ezt nagyon sokszor érezte, „bőrén tapasztalta”. Tudta ő is, hogy a magunk erejéből építhetjük csak fel a nemzet jövőjét. „... senki a tágos világon rajtunk segíteni nem fog, ha értelmi súlyunk s férfiúi tenyerink nem; s így az értelmi súlyt, mely megint Nemzetiségünket ne­mesíteni s emelni fogja, jobban-jobban kifejteni s a ha­zánkban lévő számos henye kezet egyesítni; szóval: a nemzeti tétek rugósságát, vagy a közlelket felébreszteni, az amit akarunk.” (Világ, 327-328, vagy egy más megnyi­latkozásban: „...nemzetnek erénye s felsőbbsége csak annyiban van, amennyiben lehető legtöbb tagja ugyan­csak betölti saját helyét férfiúlag és szeplőtlen.”