András Szécsényi
autor
Csereláger
Bergen-Belsen a náci Németország táborrendszerének egyik legjelentősebb koncentrációs tábora volt, amelynek az SS egyedülálló szerepet szánt. A náci vezetés ugyanis, miközben a zsidóság megsemmisítését tűzte ki célul, ezzel párhuzamosan - a hasznosság elvét az ideológia fölé emelve - titkos tárgyalásokba kezdett arról, hogy egyes foglyokat semleges országokban, főként Palesztinában élő német állampolgárokra cseréljen. A Bergen-Belsenben 1943 tavaszán felállított cseretábor Ungarnlager (magyar tábor) szektorában 1944 második felében több lépcsőben tartottak fogva több ezer Magyarországról elhurcolt zsidót, kezdve az úgynevezett Kasztner-csoporttal, akik valóban kijutottak a semleges Svájcba, és megmenekültek. A helyükre érkező többi magyar kontingens azonban már nem volt ilyen szerencsés, és egyre drámaibb körülmények között élt, a tábor többi részében lakó, rabszolgamunkát végző társaik mellett.
Kik voltak ők? Hova kerültek és miért? Mit csináltak ott, és hogyan próbáltak életben maradni? Mi lett a túlélők sorsa? A szerző elsősorban a túlélők egodokumentumaira támaszkodva formálta történetté a fennmaradt egykorú naplókat, leveleket, a jelentős mennyiségben rendelkezésre álló memoárokat és oral history-interjúkat, valamint a témát érintő gazdag szakirodalmat. A kötet felöleli a Bergen-Belsenből 1945 tavaszán evakuált, majd a háború után hontalantáborokba került, illetve a svédországi rehabilitációs táborokban gyógyuló magyar túlélők történeteit is.
A Budapesti Corvinus Egyetem és elődintézményei története a kezdetektől 2020-ig
Jelen kötet az első összefoglaló tudományos munka a "Közgáz" történetéről. További újdonsága, hogy első ízben kezeli egységben a Budapesti Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kar (1920-1934), a József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Kara (1934-1948), a Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem (1948-1953), a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (1953-1990), a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem (1990-2000), a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem (2000-2003) és a BCE (2003-tól) történetét. A kötet célja, hogy átfogó módon láttassa a százéves múlt egyetemtörténetét, függetlenül a politikai-gazdasági rendszerek változásaitól.
A többnyire történeti alapkutatásokra építő könyv lábjegyzetekkel, irodalomjegyzékkel, fényképválogatással, szervezeti ábrákkal, névmutatóval, archontológiával segíti olvasóit. A meglehetősen heterogén forrásadottságok befolyással vannak a kötet felépítésére és módszertanára egyaránt. A fejezetek többsége jórészt levéltári anyagokra építő, szervezettörténeti jellegű összefoglaló, ám bizonyos esetekben lehetőség nyílt narratív kútfők bevonására és a társadalomtörténeti fókusz megjelenítésére is.
A kötet húsz fejezetből áll, amelyeket összesen tizenöt szerző jegyez. A fejezetek többnyire kronologikus sorrendben követik egymást - ezt a sorrendet bizonyos esetekben korábban még nem taglalt tematikus fejezetek törik meg (ifjúsági élet, szakkollégiumok, könyvtár, stb.). A történeti kontextualizálás érdekében külön fejezetek ismertetik a hazai közgazdasági felsőoktatás 1920 előtti előzményeit, illetve az egyetem és elődintézményei beilleszkedését a mindenkori oktatáspolitikai folyamatokba.
