Király (szerk.)

Ez a könyv nem a költő Petőfivel foglalkozik, hanem a levélíró, az útinaplót jegyző és a nyilvánossághoz forduló közírót mutatja be. Aki a pesti polgári közeg számára is szokatlanul szabadszájú volt: igen cifrán káromkodott, sőt még leveleiben is leír olyan szavakat, amelyeket az illemtudó kiadások rendre kipontoztak. Aki olyan mesterien tudott pénzt kunyerálni, hogy a kölcsönadó azt érezhette, ő van megtisztelve, hogy kisegítheti Sándor büdzséjét. Aki aztán ezeket a kölcsönöket nem mindig fizette vissza, de igen kreatívan meg tudta magyarázni, miért van nála jobb helyen a pénz. Akinek fergeteges humora volt, tessék csak elolvasni az úti jegyzeteit (mindkettő csorbítatlanul szerepel e könyvben) vagy az Arany Jánossal folytatott levelezését (néhány Petőfi-levél olvasható itt is). Aki ugyanis azt gondolná, a magyar romantika két állócsillaga sótlan figurák, afféle karót nyelt félistenek voltak, a levelekből láthatja majd: mint két viháncoló kamasz ugratták egymást, bolondoztak, és közben elképesztően kreatívan használták a magyar (és a latin, az angol, a német, a francia) nyelvet. Mindezekről mások is írtak és beszéltek már hosszan, de most, újra olvasva Petőfi életművét az egyik legfontosabb tanulságnak ez tűnt, és erről talán ritkán esik szó: de hiszen ez az ember olyan fiatal! Benne van minden sorában a fiatalság ereje, magabiztossága, bája és szépsége, fésületlensége és igazságkeresése. Mert hiába tapasztaltabb, bölcsebb az idősebb ember: az újítást, a változást mindig a fiatalok hozzák el. És éppen azért érhette el Petőfi a kor szellemi csúcsteljesítményét, mert a magyar nemzet is fiatal volt még akkor, ezért is érezzük azt, mennyire összenőttek. Egy fiatal nemzet fiatal zsenije volt. Azóta tapasztaltabbak lettünk, egy kicsit tán bölcsebbek, de sokkal-sokkal cinikusabbak, megkeseredettebbek és szomorúbbak is. Ki tudja, leszünk-e még valaha is olyan frissek, életerősek, vidámak és boldogok, mint Petőfi Sándor 1848 kitüntetett pillanataiban? Titkon talán mind ezt reméljük, legalább egy kicsit.

E könyvben Ferenc pápa beszédeiből és írásaiból olvashatnak egy csokorra valót. Az első fejezet a 2015-os Laudato si' kezdetű enciklika rövidített változata, összefoglalja jelenünk legégetőbb problémáit: a globális felmelegedést, a környezetpusztítást, a háborúkat, a menekültválságot, a nyomort. Mégsem vádirat az emberiség ellen, hanem felhívás egyéni és kollektív bűnbánatra, valamint azonnali, a kereszténység erényeitől átitatott cselekvésre. Ezen kívül Ferenc sokat írt és nyilatkozott a menekültek, a szegények és a fiatalok helyzetéről, de szóba kerül a közöny, a szexuális zaklatás, a kommunikáció, a politika és a hit - ezekről is olvashatnak tematikusan elrendezve. A Szentatya sorai még a legszomorúbb, legkilátástalanabb helyzetekben is a ""jó hír"" fényhozó erejével bírnak, spirituális vezérfonalul szolgálhatnak hívőnek és nem-hívőnek egyaránt.

Szöveggyűjtemény középiskolásoknak. 16 éven felülieknek ajánlott. Olvasni nem csak azért lehet, mert kötelező - lehet élvezetből is. Ha okosabb, tájékozottabb, műveltebb akarsz lenni, akkor viszont erősen ajánlott. Vannak kérdéseid az életről, csak még nem sikerült pontosan megfogalmaznod őket? Esetleg a kérdés már ott a fejedben, de még nem kaptál rá választ? Netán vannak válaszaid, de érzed, hogy még nem teljes a kép? Olvasnod kell, nem vitás! Az olvasás megdolgoztatja az agyad, a képzeleted, a fantáziád, és persze a lelked is. Cserébe némi erőfeszítést kell tenned, ezért kicsit a hegymászásra hasonlít: elfáradsz és leizzadsz közben, de amikor szétnézel a hegytetőn, arra gondolsz: ez minden áldozatot megér! És amiért a leginkább érdemes olvasni: a katarzis. Anélkül élni olyan, mintha nem tapasztalnád meg a szerelmet, a boldogságot. Abban bízom, ez a szöveggyűjtemény legalább egyszer katarzist okoz benned, és hogy mindenképp a képzeleted hasznára válik. Szerepel benne sok kortárs író, akikre az iskola sosem tér ki (tisztelet a kivételnek); talán mert még élnek, és ettől eleve gyanúsak: egy író, kérem szépen, legyen halott! (Remélem, sok élő kedvenced lesz!) A másik csoport a kimaradók, akiket ilyen-olyan okok miatt kihagytak a tananyagból, mégis érdemes megismerni őket. Ez a szöveggyűjtemény nem alternatív kánon, nem is értékítélet - egyszerűen csak igyekeztem olyan írásokat választani, amelyek érdekesek lehetnek egy mai tizenéves számára, és a segítségükkel, a kötelezőkkel kiegészítve, végigkövethető az elmúlt száz év páratlanul gazdag és izgalmas magyar irodalma. Király Levente 

Karinthy Frigyes a magyar irodalom állócsillaga, fenegyereke és Charlie Chapline egyben - és nagy szerencsénkre írásai máig frissek maradtak, nem vesztettek semmit aktualitásukból. Az abszurd helyzetekbe keveredő kisembert olyan bensőséges szeretettel figurázza ki, a hatalmaskodókat olyan szenvedéllyel csipkedi, a nyelvvel olyan zseniálisan játszik, hogy minden bizonnyal halhatatlan klasszikusunk marad. Írásainak legjavából állított össze egy csokorra valót a szerkesztő, szokás szerint tematikusan elrendezve. És akik már korábban "megmondták": Ady, Hofi, Bibó és Ferenc pápa.

Sokszor hallottuk már, hogy "Ady publicisztikája mennyire aktuális ma is", és e kötet olvasója látni fogja, hogy ez mennyire így van. Két, ellentétes érzés fog eluralkodni rajta: az egyik az örömé, hogy milyen zseniális próféta élt ebben az országban alig száz éve, és mi a kezünkben tarthatjuk jövendöléseit; a másik viszont a gyötrő dühé és szomorúságé: egy tapodtat sem haladtunk előrébb! Ugyanott vagyunk, mint akkor. Sőt. Ady képes még most is botrányt okozni, hiszen ő, aki költészetében a magyar lélek legmélyebb húrjait pengeti, ezen írásaiban szenvedélyesen küldi el a francba az összes nacionalista, antiszemita és klerikális eszmét és politikust, miközben az évek során (1899-es az első, 1915-ös az utolsó szöveg) egyre harcosabb feminista és (bizony, most figyelj!) szocialista. Nagyon kritikus a fennálló világrenddel, az Európa uralta civilizációval, az oktatási rendszerrel, de legfőképp hőn szeretett hazájával, Komp-országgal, amely ismét Kelet felé igyekszik, mint már oly sokszor az elmúlt ezer évben. Hánykolódik, billeg, s mi a korláton kihajolva, aggódva nézzük a bukdácsolást.

Bibó István naiv álmodozó, ködszurkáló idealista lett volna, aki negyven éven át többször is közzétette közigazgatási reformjavaslatait, mert szerinte a megyerendszer súlyosan elavult? Vagy aki részletesen megvizsgálja a nemzetek világszintű együttműködésének lehetőségeit és előfeltételeit, miközben javában dúl a hidegháború? Inkább arról van szó, amit Petri György úgy fogalmazott meg, hogy ő a ""Lehetséges Történelem"" egyik legfontosabb képviselője. Ugyanis Magyarország valós és lehetséges történelme között egyre mélyül a szakadék: az ország makacsul nem akarja megismerni valóságos történelmi múltját, ábrándképekhez ragaszkodik, ebből lesz aztán az eltorzult alkat, a zsákutcás történelem. Bibó egész életművével heroikus küzdelmet folytatott azért, hogy ez megváltozzon. Tanulmányaiban a történelemtudomány, a pszichológia, a politológia és a filozófia területéről származó, imponáló tudását felhasználva írta meg kegyetlenül őszinte, mégis mélyen empatikus látleleteit Európáról, főleg Közép- és Kelet-Európáról, azon belül is leginkább Magyarországról. Egyik írásának végén Moltkét, a porosz hadvezért említi, aki azt tanácsolta egy fiatal katonának, hogy ókori történetírókat olvasson, mert ők még nem vesztették el azt az érzéküket, hogy a dolgokat a saját okaikra vezessék vissza. Bibó életművének ez a rövid mondás lehetne a leghívebb mottója.

A tavalyi, jelentős figyelmet keltő Ady megmondja után itt a "megmondja"-sorozat folytatása: ezúttal Hofi Géza halhatatlan mondataiban ismerhetünk rá az örök emberi hülyeségre (és persze bölcsességre is). A "legvidámabb barakk" legnépszerűbb humoristájának soha nem jelentek meg szövegei írásban, pláne nem tematikánként összerendezve, ezt a mulasztást pótolja most ez a kötet. Bár Hofi szövegei élőszóban a legjobbak, hiszen csodálatos előadóművész volt, de írásban is éppolyan ütősek.

Többek között Cserna-Szabó András, Darvasi László, Dragomán György, Egressy Zoltán, Garaczi László, Parti Nagy Lajos, Podmaniczky Szilárd, Szvoren Edina és Tóth Krisztina művei, az előző év novellatermésének legjava.

Többek között Csabai László, Cserna-Szabó András, Darvasi László, Dragomán György, Egressy Zoltán, Garaczi László, Márton László, Parti Nagy Lajos, Péterfy Gergely, Podmaniczky Szilárd és Tóth Krisztina művei, az előző év novellatermésének legjava. ÜKH 2014

Mesteri kisprózák többek között Bartis Attila, Bánki Éva, Csaplár Vilmos, Cserna-Szabó András, Dragomán György, Fehér Béla, Garaczi László, Grecsó Krisztián, Márton László, Parti Nagy Lajos, Szvoren Edina tollából.

A tavalyi év novellatermésének legjava, többek között Bartis Attila, Cserna-Szabó András, Darvasi László, Dragomán György, Garaczi László, Grecsó Krisztián, Háy János, Spiró György, Tóth Krisztina tollából.