Ördögh (szerk.)

A Balkánon az elmúlt harminc évben számos változás történt, melyek az autonómia és az önrendelkezés témakörébe tartoztak. A 2019. április 5-én a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen megrendezett III. Balkán Konferencián azokat a jelenségeket járták körül előadóink, melyek a történések láncolatában kiemelkedőnek számítottak. A témák között megjelent az önrendelkezési jog és a személyi elvű autonómiák balkáni példái, a szuverenitási problémák értelmezése, a különböző közjogi kihívások értelmezése és a hágai Nemzetközi Törvényszék szerepe. Hashim Thaçi szerepének vizsgálata egyik fontos feladatot jelent az új állam működésének jobb megértésében, csakúgy, mint Kína regionális szerepének erősödése, a montenegrói identitás válsága és a térség államai közötti határviták visszássága. Kötetünk szerzői rávilágítanak arra is, hogy Koszovóban hogyan zajlott a gazdaság rendbetétele a háború után, a korrupció miként hat Szerbiára, Bosznia-Hercegovina választási rendszere miért teszi működésképtelenné az államot, illetve a vérbosszú intézménye mit is jelent az albánok körében.

Az 1990-es évektől egyre több politikaterületre terjedt ki a közös politikák rendszere, s napjainkra szinte meghatározhatatlan számú szakpolitika került kapcsolatba az Európai Unióval, így eredményezve több százezer oldalnyi uniós joganyagot.A kötet szerzői arra vállalkoznak, hogy megvilágítsák az EU szakpolitikai együttműködéseinek egészét, egyedi szempontrendszert kidolgozva ne csupán az egyes politikaterületeket mutassák be, de egymással összehasonlíthatóvá is tegyék őket. Bevezetésként az EU döntéshozatali mechanizmusait vizsgálják egyes közpolitikák csoportosítására törekedve. Az együttműködési területeket a Lisszaboni Szerződést alapul véve kizárólagos, megosztott, tagállami, speciális és egyéb hatáskörök szerint csoportosítják, jelezve azt, hogy az EU-nak vagy a tagállamnak van-e nagyobb felelőssége a témában.A tanulmányok azonos szempontrendszert használnak: ismertetik a szakpolitika célját, fejlődéstörténetének főbb szabályozási és politikai mérföldköveit, majd a közpolitika reformjait és az aktuális szabályokat elemzik. Bemutatják a lehetséges jövőképet is: a 2027-ig terjedő pénzügyi tervezés alapján vizsgálják a szakpolitika irányát, valamint a tagállamok eltérő érdekeire is rámutatnak.

A Balkán történelmét válságok egymásutánja jellemezte az elmúlt évszázadokban, amelyek között politikai, gazdasági, társadalmi és legutóbb egészségügyi próbatételek sora jelent meg. A hidegháború idején a nemzetközi térben betöltött szerepét állandó kihívások érték, amelyeket a belső legitimáció megújítása is folyamatosan kényszerhelyzetbe hozott. A háborúk soha nem látott problémákhoz vezettek, amelyek kezelése napjainkban sem ért véget, gondolunk akár a határok rendezetlenségére, a társadalmi feszültségekre vagy a menekültek helyzetének megoldatlanságára. A permanens helyzetben a gazdasági felzárkózás állandó kihívást jelent a kormányok számára, ebben több-kevesebb sikert értek el az országok vezetői. A legutóbbi kihívást a Covid–19-világjárvány jelentette, amelynek során szintén eltérő reakciók születtek a politikusok részéről, így eltérő következményekkel kellett megküzdeniük.A konferenciakötetben tizenhárom, a válsághoz és annak leküzdéséhez valamilyen módon kapcsolódó tanulmány kapott helyet. A szerteágazó tudományterületekről érkező, több évtizede a régióval foglalkozó elismert kutatókat, doktoranduszhallgatókat a Balkán megismerésének, az ott zajló történések megértésének a vágya hajtja. A IV. Balkán-konferencián elhangzott előadásaikban aktuális kutatási eredményeiket osztották meg a közönséggel, amelyeket jelen kötetben adnak közre, igyekezve megismertetni az olvasót e csodálatos régió működési elveivel.