Lajos Szilágyi

"Írásommal nem vágyom Nobel-díjas babérokra, csupán arra, hogy a fiatalság tudja meg, a még mindig hatalomra vágyó szocialista (kommunista) párt embertelenségét, amikor teljesen ártatlan emberek ezreit verték agyon, csak úgy szórakozásból, és végezték ki koholt vádak alapján. Nagyon egyszerűen következik, hogy a világ egyik legnagyobb hadserege ellen nem alaptalanul, mindenféle ok nélkül kelt fel e kis ország fiatalsága 1956-ban. Az én rendkívül szorgalmas szüleimet ez a tébolyult kommunista söpredék mindenétől megfosztotta, üzlete átadására kényszerítette, kis, nehéz munkával szerzett földbirtokát elvette, földönfutókká tette. Tudom, hogy írásom nem feledteti el az elviselt fájdalmakat, s értem aggódó szüleim, nővérem és feleségem sorsom miatt hullatott könnyeinek emlékét, de mégis kötelességemnek érzem, hogy a sok vihart megélt és embertelenséget elviselt fajtám, a magyarság résen legyen és vigyázzon arra, nehogy még egyszer ama szocialistáknak nevezett, valójában embertelen kommunisták a hatalom közelébe kerülhessenek. Abban a reményben zárom soraimat, hogy majd akad egy gerinces, bátor magyar hazafi, aki kiharcolja, hogy az iskolákban, úgy az általános-, középfokú- és főiskolákon, valamint az egyetemeken a valóságnak megfelelő, kizárólag az igazság szerint tanítsák az 1945 és 1990 között időszak történelmét." (a Szerző)