Ördögh Szilveszter

Az elsodródott évtizedről szól Ördögh Szilveszter posztumusz kötete. Arról, hogy "az élet mindenkor igazabb, mint a legvegytisztább gondolati igazság, hogy az élet igazsága szép tud lenni, hogy a szép meg attól szép, hogy mulandó, s ami mulandó, az szomorú, a szomorúság pedig ábrándot veszejtően eszméltető, ábrándot veszejtően eszméltető pedig csak a valóság tud lenni."

Ördögh Szilveszter megkísérli megérteni. Nem vádolni, nem védeni, nem elítélni, nem fölmenteni, szeretni, nem gyűlölni, nem átkozni, nem áldani. Megérteni. Krimi izgalmú időutazásra hív. Évtizedekkel a történések után, megszelídült indulatok, érzelmek közé. Amikor az emlék pontosabb, elevenebb, mint a jelen. A parányi idő, mely fölött hatalmunk van. Múlt és jövő más. Múltról hazudozni lehet. Megváltoztatni nem. A jövőért bármit tehetünk, az eredmény nem függ tőlünk. A csalóka félmúlt csak igeidő. szerelemhez, barátsághoz hű az árulóvá lett ember. A tett után szétválik áruló és árulás. az árulás idővel igazolódhat, az áruló áruló marad. Évek múltán segít a hatalom. Új nevet, sorsot, új életet ad. sikeres életet. Csodálják, tisztelik, bár némely döntése nem érthető. Természetesen. Hisz előző, igazi életén kell ajándékba kapott új életéből ítélnie. Erős a múlt, a hatalom sem bír vele. Adhat új folytatást, de nem képes megsemmisíteni az előzményeket. De ő a hatalom. Ha kell, hazudik. Ám változtatni nem áll hatalmában. Szerencsére.

Ördögh Silveszter megkisérli megérteni Júdást. Nem védeni, nem vádolni, nem elítélni, nem fölmenteni, szeretni, nem gyűlölni, nem átkozni, nem áldani. Megérteni. Krimi izgalmasságú időutazásra hív. (Fejes Endre)