Szlukovényi Katalin

Szlukovényi Katalin költészete meghitt közelséget teremt. Verseit gyakran szinte kényelmesen hétköznapi helyzetekkel indítja, majd a következő mozdulattal megláttatja bennük az abszurd, mulatságos vagy baljós jeleket, és innen halad tovább a kiszámíthatatlan végkifejlet felé. "A badacsonyi kilátóhoz vezető tanösvényen / ötödmagunkkal a házasságról beszélgettünk". Hogy a kirándulók mit mondtak, abból alig valami hangzik el, de a táj pontos geológiai leírása hirtelen az emberi kapcsolatok felszín alatti rétegmozgásairól kezd szólni. Ehhez a merész többszólamúsághoz kivételes technikai tudás kell. Érdemes figyelni a formák sokféleségére, a stílusrétegek merész váltásaira, a költői utalásokra, a biztos arányérzékre. De kell valami több is: játékosság és derű, ami áthatja a kötet minden sorát. Az Álomkonyha verseiben egy ragyogó hang teljesedik ki. Ferencz Győző "Tejfehér köd és mirelit málna, a világ immanens költészete a tányéron, a balkonon: hideg. Éles kontrasztok, pasztellszínek, alaktalan háttérzene, kész színpad - mire is várna?"

Némelyikük most is közöttünk él. Lányok, nők, asszonyok, akik nem mindennapi nehézségeken lettek úrrá, és sokszor képtelenül merésznek tűnő célokat értek el. Akik hittek magukban, és így voltak képesek másokért dolgozni akkor is, ha a környezetük megpróbálta erről lebeszélni őket. Akik elavult szokásjogon, egyéni és történelmi tragédiákon, betegségen, szorongáson felülemelkedve végezték el választott feladatukat, és mutatnak ezzel példát nekünk, olvasóknak, lányoknak és fiúknak, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.