Tibor Szomolai

Nehéz a Felvidéken magyarnak lenni? Erre a gyakran felvetődő kérdésre nem adható egyszavas válasz. Talán ebből a mátyusföldi magyarok sorsát bemutató regényből közelebb juthatunk az igazsághoz. A Felvidéki saga családregény, de több annál. Egy nincstelen zsellérlány és az ő utódainak sorsa által a felvidéki magyarság hányattatásait mutatja be. Mindezt az egyszerű emberek szemszögéből, akik számára az csak újsághír, hogy valamelyik messze délen fekvő városban lelőtték a trónörököst, de az már véres valóság, hogy ennek következtében az egyik családtag odaveszett a fronton. Angyal Mária története az ezeréves magyar királyság végnapjaiban, a XX. század elején kezdődik. Átéli és megszenvedi az I. világháborút, Trianont, a II. világháború borzalmait és a csehországi deportálást. A kommunizmus éveit, a prágai tavaszt, a bársonyos forradalmat, Csehszlovákia szétválását és Szlovákiának az Európai Unióba való belépését már az utódai élik meg. Minden hányattatás ellenére a néhai szegény asszony leszármazottai egy családi találkozó alkalmával elégedetten vethetnek számot a múlttal, és bizakodóan tekinthetnek a jövőbe: „Bár a család fájáról sok levelet messze sodortak a történelem viharai, a rokonság jelentős része még mindig a két ősi fészekben, Királyrévben és Alsószeliben él. Magyarságunkat megtartottuk. Ha körülnézünk, láthatjuk, a család fája erős és egészséges. Abban is biztosak lehetünk, ha segítjük egymást és összetartunk, akkor az Úr is megsegít bennünket és nincs az az erő, amely ezt a fát ebből a földből kitéphetné.”

Isten és egyház, papok és hívek, politika és közélet színes kavalkádban jelenik meg Szomolai Tibor Fáklyavivő című regényben. A harmadik évezred elejének problémaira érzékeny, a felvidéki magyarság sorsáért aggódó szerző ezúttal egy képzeletbeli gömöri kisváros polgárainak az életébe enged bepillantást. A regény főhőse megpróbálkozik a látszólag lehetetlennel: feltámasztani a tétlenségből és a közönyből a városka egyházi és nemzeti közösségét. Kende Zsombor felismeri, hogy eltávolodva Istentől és elszakadva a gyökerektől biztos sorvadás vár a felvidéki magyarságra. A Hegyi beszédbe veti hitét és reményét, Jézussal vallva, hogy a ti beszédetekben az igen igen legyen, a nem pedig nem. S éveken át ennek szellemében cselekszik, harcolva a mellébeszélés, a tunyaság, a beletörődés és az önfeladás ellen. Katolikus Hitegyletet alapít, Fáklyavivő címmel újságot indít, híres és fontos előadóakt hív meg, különálló magyar plébánia létrehozásán ügyködik, majd kísérletet tesz a parlamentből kiszorított magyar párt megreformálására Kálváriája során rádöbben: mintha sem a megújulástól húzódozó egyháznak, sem a felvidéki magyarságnak nem lenne szüksége azokra, akik az igazság egyszerűségét vallják a hazugság bonyolultsága és erkölcstelensége helyett. Ahogy más könyvek, ez sem fogja megváltani, se jobbá tenni a felvidéki magyarságot, mégis kiáltó példával szolgálhat az elkövetkezendő nemzedékek számára, hogy talán lehetett volna másképp is, volt más, járható és élhetőbb út is, ha az utat mutató fályavivőket megbecsülték volna.

TÖMEGGYILKOSSÁG DUNASZERDAHELYEN ... A PÁPAY-KLÁN VÉGZETE A FONTÁNA BÁRBAN ... – harsogták az újságok címlapjai 1999 márciusának utolsó hétvégéjén. Mindenki a mészárláson szörnyülködött, hiszen korábban még sehol sem történt hasonló nagyságrendű, egyszerre tíz áldozattal járó alvilági leszámolás. A mű ezen gyászos eset kapcsán mutatja be azt a bársonyos forradalmat követő zűrzavaros évtizedet, amelyet az időszak meghatározó szlovák politikusa után a köznyelv leginkább csak Mečiar-korszakként emleget. „A klán” nem szokványos maffiaregény. A történetben a gengszterek és a könnyű nők mellett színes kavalkádban vonulnak fel politikusok, bukott kommunisták, rendszerváltók és számtalan más fura szerzet, akik mindannyian hozzájárultak egy jobb sorsra érdemes ország tönkretételéhez. Sokan óva intettek ennek a könyvnek a megírásától. Még majdnem két évtizeddel az események után is rázós témának számít a dunaszerdahelyi Pápay-klán története. Nemkülönben zűrös és veszélyes a volt miniszterelnök, Vladimír Mečiar nevével fémjelzett, visszaélésekkel és botrányokkal teli politikai háttér felvázolása. Hogy mekkora a kötet valóságtartalma, azt igencsak nehezen lehetne megállapítani. Egyvalami azonban bizton kijelenthető: a regényben is rengeteg szörnyűség van, ám a valóság ettől sokkal, de sokkal borzalmasabb volt. Eddig megjelent regényeimben jórészt a szlovákiai magyarság sorsával foglalkoztam. Népem utolsó három évtizede semmiképpen sem tekinthető sikertörténetnek. Pedig akkor, a bársonyos forradalom utáni napokban minden esély megvolt arra, hogy egy jól élhető világot teremtsünk magunknak. Aztán sok minden félrecsúszott, és azóta is sokat törtem a fejemet azon, mi lehetett ennek az oka. Ezt a könyvet kellett megírnom ahhoz, hogy többé-kevésbé összeálljon a kép – írja Szomolai Tibor a könyv fülszövegében.

MASOVÁ VRAŽDA V DUNAJSKEJ STREDE... KONIEC KLANU PÁPAYOVCOV VO FONTÁNE kričalo z titulných strán novín posledný marcový víkend roku 1999. Všetci hovorili o masakre, veď mafiánske zúčtovanie, ktoré si vyžiadalo desať obetí, nemá v novodobej histórii obdoby. Prostredníctvom týchto smutných udalostí predstavuje próza Klan chaotické desaťročie po nežnej revolúcii, ktorému prischol príznačný názov obdobie mečiarizmu. Klan nie je bežným románom o mafii. V príbehu popri gangstroch a neviestkach sa v pestrej kavalkáde objavujú politici, padlí komunisti, iniciátori zmeny režimu a ďalší čudesní ľudkovia, ktorí sa pričinili o devastáciu krajiny hodnej lepšieho osudu. Pred napísaním tejto knihy ma mnohí vystríhali. Ešte aj teraz, po uplynutí dvoch desaťročí, je príbeh dunajskostredského klanu Pápayovcov kontroverznou témou. A rovnako nebezpečné je rozoberať aj politické pozadie plné zneužívania právomoci a škandálov. Ťažko určiť, koľko pravdy je v tomto diele. Jedno je však isté: v románe je mnoho surových scén, ale skutočnosť bola omnoho, omnoho desivejšia.

Mintha Szomolai Tibor különös kedvét lelné a darázsfészkek bolygatásában. A felvidéki magyarság, a vallás, a politika és a bűnözés problémáit feszegető művei után figyelme a cigányság sorsa felé fordult. A romák világa igencsak sokszínű. Cigány ugyanis annyiféle, mint fűszál a réten, mint vízcsepp a patakban. Az egyik ilyen, a másik olyan, a harmadik meg amolyan, mint ahogy a gádzsóknál is hasonlóan van. Található közöttük koldus és király, bűnöző és szent, korrupt politikus, szemforgató jogvédő, világhírű cigányprímás, valamint számtalan céltalanul bolyongó lélek. Egyáltalán van-e kiút a munkanélküliséggel és kilátástalansággal sújtott romák számára? A műben felvillan a lehetőség, de hamar kialszik a fény. A társadalom torkán ez a falat bizony cigányútra futott.

A regény főhőse hatvan éves sikeres üzletember, akinek a boldogságához már csak egy igazi társ hiányzik. A kétszer elvált, néhány éve egyedül élő férfinak jó ideig nem sikerül meglelni a megfelelő asszonyt. Végül attól az ifjúkori cimborájától kap nyerő tanácsot, aki nemrégiben a neten találta meg párját. Bejelentkezik a weboldalra, ahol egy új világba, az internetes társkeresők világába csöppen. A @Párkereső című regény végigkíséri egy nőkért bolonduló férfi életét, az első tapogatózástól kezdve a felnőtté váláson át a nagy szerelemig. Levonja két elpackázott házasságának és számtalan szexuális viszonyának tanulságait. Mindezt bővérű humorral, szabadszájú előadásban. Nem véletlenül szól a könyv kizárólag felnőtteknek.