Nándor Tamás

"Október végén, egy szerdai napon haltam meg. jól emlékszem, szinte egész nap csöpörgött az eső, néha még jobban rákezdett, és apró, sűrű cseppekkel döfködte a levegőt. Délutánra sem állt el. A lég lehűlt, ami a kellemes késő ősz minden illúzióját szertefoszlatta az emberekben. A széles aszfalt nyálkásan fénylett, egymás mellett játszott rajta a nappal gyöngülő derengése és a már fölgyújtott lámpák hideg ragyogása. A hétköznepi város ideges, egyben mégis fásult forgalma hömpölygött az utakon, minden kísérőzenéjével: a felbőgő motorok zajával, türelmetlen dudálással és az autóablakon derékig kihajló szitkozódásokkal. Aznap is nagyon komolyan vette magát mindenki..." (részlet a könyvből)