Őry Tamás

A compliance kérdéskörével foglalkozó Magyarázat-sorozatunk második kötete – elsősorban a témakör kiemelten dinamikus fejlődésére figyelemmel – 2023-ig váratott magára. A könyvsorozat ötletét az – Ambrus István és Farkas Ádám szerzők hazánkban úttörő, ugyancsak a Wolters Kluwer Kiadónál megjelent: „A compliance alapkérdései – az etikus vállalati működés elmélete és gyakorlata” című kötet 2019-es közzététele adta, amely révén nemcsak a vállalati gondolkodásban, hanem a magyarországi szakirodalomban is nyilvánvalóvá vált, hogy a compliance kérdésköre nemcsak, hogy gyökeret kell hogy eresszen, hanem egyenesen irányadóvá kell válnia a 2020-as években, a magán- és a közszférában egyaránt. Természetszerű, hogy a compliance terjedését – ahogy annyi mindent – a 2020-tól kezdődő Covid19-világjárvány hátráltatta, a vonatkozó európai uniós előírások ugyanakkor minden tagállamot az egyre inkább előremutató compliance-szemléletű rendelkezések meghonosítására sarkallták. Az élet azonban nem állt meg, és ahogy azt az első kötet Ajánlójában jeleztük és prognosztizáltuk, a jog proaktívvá válása egyre inkább előtérbe került, amely szemlélet révén nem a jogviták utólagos rendezése, hanem azok megelőzése, a jogkövető magatartás elősegítése vált elsőrangúvá. Szintén figyelmet érdemel az a megközelítés, amely a klasszikus jogászi gondolkodásmódhoz képest – ami hagyományosan különbséget tett mindenekelőtt közjog és magánjog között, majd külön-külön kódexekben szabályozta és szabályozza a polgári jogot, a büntetőjogot, a munkajogot, stb. – egyre inkább feloldódni látszik a 21. század fejleményei tükrében, valamint nem utolsósorban a compliance megközelítés égisze alatt is. Ahogy arra már korábban is történt utalás, a Magyarázat a compliance jogszabályairól című, háromkötetes sorozat hazánkban elsőként vállalkozik a compliance-vonatkozású normatív rendelkezések kommentárszerű, teljességre törekvő elemzésére. A magyarázat célja a gyakorlati szakemberek munkájának segítése, ennek ellenére természetesen nem volt megkerülhető a compliance általános jellemzőinek körvonalazása, nemzetközi – elsősorban angolszász és német – fejlődésének bemutatása sem. Az első kötetben az általános compliance szemlélet meghonosításával kapcsolatos kérdéseket, valamint a büntetőjogi compliance kérdéskörét állítottuk a középpontba. Ahogy kifejtettük, az akár különböző jogszabályokba, akár erkölcsi normákba ütköző magatartások napvilágra kerülése elsőrangú társadalmi érdek. A második kötet egy rövid bevezető után az adójogi, majd a versenyjogi compliance kérdéseit járja körül. Eredeti terveinkkel ellentétben nem került részletesen bemutatásra a közérdekű bejelentők védelmét szolgáló uniós irányelv, illetve a hazai panaszjogi szabályozás elemzése sem. Ennek indoka, hogy a vonatkozó magyar szabályozás – nem függetleníthetően a már említett világjárványtól – még a második kötet kéziratának lezárása idején sem került kihirdetésre, így annak magyarázatára a harmadik, záró kötet keretében vállalkozunk, amikor a témakör implementálása és jogalkotási folyományai nyugvópontra jutottak. Szerkesztői ajánlóAz adójogi compliance-t körüljáró fejezetek szerzői szerint „adóztatási hatalom az állami szuverenitásból fakad, és mint ilyen, elméletileg korlátlan”. A gyakorlatban természetesen az adókivetés jogát mind a célszerűség (pl. behajthatóság), mind pedig a közgazdasági törvények korlátozzák. A befektető a befektetéséből a befektetési kockázattal arányos nyereséget vár, amennyiben ez az arányosság nem áll fenn, akkor a vállalkozási tevékenység helyett olyan befektetési formák felé fordul, amelyek kisebb kockázattal eredményeznek ugyanakkora nettó hozamot. A túladóztatás adómegtagadást, adókikerülést eredményezhet, vagy a feketegazdaság felé terelheti a vállalkozási tevékenységet. Az adókötelezettség nem megfelelő teljesítése szankciókat von maga után, függetlenül attól, hogy a nem-megfelelés szándékosság, gondatlanság, vagy téves jogért