Annamária Tari

Z generáció. Az Y generáció utáni korosztály. Gyerekek, kamaszok vagy kis felnőttek? Baj van, vagy minden a legnagyobb rendben? A felnőttek nagy része aggódik, mások homokba dugják a fejüket, és örülnek, hogy a gyerek a szobájában ül a számítógép előtt. Van, aki szerint nincs sok értelme generációkra bontani a világot, és nincsenek új problémák, csak rég megszokott jelenségek. Mégis azt látjuk, hogy a kamaszok mozaikszerű érettséget mutatnak, vagyis nagyon is érettek, míg más vonatkozásban még gyerekek. Egyre több agresszív hatás éri őket, egyre gyorsabban nőnek fel. Minden látszat ellenére nincs könnyű gyerekkoruk: értenek sok mindent, de feldolgozni nagyon keveset képesek ebből. A régi értékek, érzelmek és attitűdök folyamatosan változnak. Az Információs kor és a fogyasztói társadalom hatásait sem kikerülni, sem megváltoztatni nem lehet, mert életünk részei. Ez érzelmileg is rugalmasságot és alkalmazkodást igényel felnőttől és gyerektől egyaránt. Azonban a felnőtteknek feladatuk is van ebben a folyamatban: tudatosan kellene vigyázniuk a Z generációra, megmutatni és átadni a legfontosabb értékeket.

Milyen életet szeretnénk élni, és milyet élünk? A mindennapokban ígéretek, vágyak, remények, csalódás, kifáradás és kiégés váltják egymást. Mit tehetünk önmagunkért, hogyan tudunk az online tér gyönyörű képeihez és a valóságunk olykor kemény feltételeihez képest olyan világot teremteni, amiben jól érezhetnénk magunkat?

Hogyan lassulhatnánk egy gyorsuló életben? Hogyan lehetnénk bölcsek, ha mindennap ijesztő híreket olvasunk arról, hogy a mesterséges intelligencia térhódításával a vesztünkbe rohanunk? És ki boldog valójában? Mindig csak az, aki remek szelfikkel bombáz minket, és tökéletes képet mutat magáról, amikhez képest a saját életünk leharcoltnak és unalmasnak tűnik? A közösségi média alkalmazásai, az egyre okosabb tanuló algoritmusok képesek áthangolni a napjainkat, az élettel szembeni elvárások érzelmi alapjait. A mostani technológiai fejlődés valójában fejesugrás egy olyan jövőbe, amit teljességében senki nem tud elképzelni. Pedig a mesterséges intelligencia már itt van, akár látjuk, akár nem. Az Alfa generáció életében az applikációk veszélyei, a Z generáció boldogtalansága, valamint a felnőtt párkapcsolatokban (is) tanúsított türelmetlenség és narcisztikus vonások túlzó megjelenése olyan jelenség, amit sok esetben az online térben átélt érzelmek mozgatnak. Látjuk, hogyan csökken ezeknek a generációknak az empátiája, amit a szülők nagyon nehezen élnek meg, mert félnek a gyerekeik eddig ismeretlen indulataitól. Azt is érzékeljük, hogy a csalódások és kudarcok megélésétől való menekülés akkora méreteket ölt, ami már szenvedésnyomást okoz a fiataloknak. Nem lehet az érintőképernyő felett lehajtott fejjel megélni az életet. Fel kellene nézni, mert a belső erőforrások, a motiváció, a kitartás, az énerő és a valódi önbizalom csak úgy fejlődik, ha a személyes térben éljük a tapasztalataink nagy részét. Itt az idő megkeresni a saját boldogságunkat, mert „majdnemkanállal” nem lehet levest enni.