Richard Thompson

"Detektivní román a současně vědecký tour de force. Vrahem ale není majordomus a oběť není bohatý stařík s mnoha dědici. Obětí je samotný Člověk a v roli vrahů jsou četní vědci. Kniha žaluje a o rozhodnutí pře žádá čtenáře." (Politiken newspaper) Opracované kosti, kamenné nástroje a anatomicky moderní fragmenty lidské kostry nalezené v geologickém kontextu starém několik milionů let? Takové nálezy si přece vynucují přepsání téměř veškeré literatury týkající se historie lidstva! Probíhající sociální proces filtrace poznání a jeho kumulativní účinek však důkazové materiály tohoto typu úspěšně potlačuje, ignoruje a zapomíná. Rozsáhlé dílo s autorů Crema a Thompsona skýtá omračující popis některých důkazů, které byly kdysi vědě známy, ale které zmizely ze zřetele vlivem „filtru poznání“, který chrání panující paradigma. Detektivní práce, kterou autoři podstoupili při odkrývání těchto důkazů, je ohromující. Detailnost a důkladná analýza zpráv o nálezech a způsobu jejich odhalení nás opravňuje k tomu, abychom autory brali vážně.

"Azt hittem, hogy az igazán jó képregénycsíkok már rég kihaltak a lapokból. Nagyon megörültem, amikor kiderült: tévedtem. Richard Thompson "Zsákutcájá"-ban minden megvan, ami kell: intelligencia, kellemes humor, könnyed játék a szavakkal, és ami a legmeglepőbb: gyönyörű-gyönyörű rajzok. Minél többször olvassuk, a "Zsákutca" különös világképe és játékos nyelvfacsarása valahogy annál viccesebb lesz. A négyéves Aliz és csoporttársai a Vicaváry Óvodából minden szülőnek ismerősek lesznek. Ezek a ragasztó- és csillámpermetben ügyködő kisgyerekek folytonos, ide-oda kalandozó fecsegésükkel újramesélnek egy olyan világot, amelyet másként sohasem értenénk meg. De az én kedvencem mégis Aliz bátyja, Peti. Zavart, uralkodni vágyó teszetosza alak, egyike a legneurózisosabb gyerekeknek, akikkel képregényben találkozhatunk. A gyerekek és problémáik mindenaffektálás nélkül jelennek meg, és az egyik dolog, amit nagyon szeretek a Zsákutcában az a természetes melegség. A Zsákutca elkerüli a gügyögést és a cinizmust, megtalálva helyettük a mindennapok őszinte báját. Nagyon kevés képregény képes eltalálni ezt a kifinomult hangot. Tetszik az a rémálomszerű külváros is, ahol az Újházy család él: a végtelen sorokba rendezett, egyforma házak, az állandó forgalom a lélektelen városi környezetben, a ronda bevásárlóközpontok, a nyomasztó mélygarázsok, és a ragadós padlójú éttermek világa. Az Újházy család - ahogyan legtöbbször mi magunk is - egyszerű természetességgel kezeli ezt a modern szörnyűséget. A kritika csak a rajzokban jelenik meg, ahol a képregény hirtelen egy másik szinten is működni kezd. És ezek a csodálatos rajzok! Kusza lazaság, elmázolt nyersesség és a valódi karikatúrák bája keveredik Thompson kifejező vonalvezetésében, amely a képregény legnagyobb mestereiéhez mérhető. Éles szeme van, és olyan technikai tudása, amit manapság már nemigen látni. Eszünkbe juttatja, hogy a képregény több egyszerű viccillusztrációnál, és hogy a nagyszerű rajzok számtalan olyan módon kelthetik életre a képsort, amire a szó soha nem képes. A Zsákutca grafikája lehengerlő. Olvasás után is nagy élmény hosszan tanulmányozni. Az első ötven oldal a Zsákutca egy korai változata, amely a Washington Post Magazine-ban jelent meg. Itt rácsodálkozhatunk, hogy Thompsonnak veleszületett tehetsége van a vízfestéshez is. Bár ezek után én már nem is csodálkozom. Remélem, hogy az olvasóknak is ugyanannyira tetszeni fog a Zsákutca, mint nekem. Szerintem biztosan." (Bill Watterson)