Lívia Tölgyesi

Borsika betöltötte 13. életévét, Bendi pedig 7 is elmúlt. A Bükkben töltik a nyarat Máminál, a gyógyfüvekkel gyógyító nagymamánál. Az ám, de most semmi sem olyan, mint lenni szokott. Már az utazás is furcsán alakul, Borsika világra segít egy csuda furcsa kis hiúzt! Ettől fogva megállíthatatlan a kalandok sora. Varázslatos lények lepik el a környéket: törpék, manók, tündérek, griffek, sárkányok lengyel honból; és valódi őshonos állatok, gombák, növények… mind-mind beszélnek. Mi több, az álnok lények szintén megjelennek. Borsika pedig látja, hallja, érti őket. Boszorkányság lenne mindez? S gondolkodóba esik, mi lenne, ha a varázsvirágot ő lelné meg?!? Bendi pedig folyton morcog, tán jogosan, mert ő nem lát, nem hall, és nem ért semmit az egészből. Ifjú olvasók mondták: "Nagyon izgalmas, hogy a varázslatos mesealakok valóságos helyeken járnak." "Fantáziadús és jó, hogy magyar nevek vannak benne."

Lendületesen kalandos, humorral ízesített, izgalommal megbolondított és alkalmasint pikánsan tálalt utazásra invitál minket ez a regény, a gyönyörű Velencébe. Ugyanakkor a könyv meghívó a reneszánsz kor karneváli hangulatának bemutatására készülő olasz-magyar kooprodukció filmforgatására A főszereplő Laura, aki a magyar stáb tagja, egy erkölcsi botlása miatt - jelesül más bőrébe bújva jelent meg az Operabálon - egyik bonyodalomból a másikba csöppen... és fut önmaga elől, keresve a JÓ utat, melyet valahol elhagyott, vagy elcserélték alóla, netalán tán a köd nyelte el, esetleg a renenszánsz szeánsz bűbájainak áldozata lett. Az Élet érdekes oldala, hogy a talmi csillogásért pillanatnyi hevületben elvállalt szerep miatt kiderül: két nő megszólalásig tud hasonlítani egymásra. Viszont, mint tudjuk, az átmeneti jelleggel érkezett dolgok szép lassan állandósággá válhatnak, ami nem mindig jó, továbbá nem téveszthető szem elől az sem, hogy a szerencse forgandó. Hiába no, a szeszélyes Velence vízi világa bolond helyzeteket teremthet, melyen még a barátok sem mindig segíthetnek, főleg, ha Laura figyelme inkább összpontosul a körülötte található szépre, mint saját maga épségére Nos, dőljünk hátra kényelmesen, fotelünkben, hisz' ez csak egy mese, amiben kiderülhet, hogy minden jó, ha jó a vége, mondom, kiderülhetne... de ne szaladjunk ennyire előre.