Iveta Tóth

Dve mamy, ktoré sa s Vami podelia a všetky dobré a zlé zážitky z materstva, podávajú úprimné "správy" o svojom prežívaní. Dve ženy, ktoré píšu a žijú každá po svojom a práve preto v tejto knihe všetky čitateľky a čitatelia nachádzajú pre seba tie pravé príbehy a úvahy o materstve, o partnerstve, o živote... Komu vlastne venujú túto knihu? "Lákavé odporúčanie, podľa ktorého existuje príručka dokonalého materstva, by na obálke knihy pôsobilo skvostne. Dobrý dojem by sme vyvolali, keby sme o sebe tvrdili, že sme svoj život zasvätili excelentnému zvládnutiu tejto úlohy bez najmenšej chybičky. Nebudeme však klamať. Byť mamou nie je ľahké, práve naopak, je to neskutočne ťažké. A ak by nestačilo to množstvo očakávaní, ktoré na seba kladieme my, od okolitého sveta dostávame hromadu ďalších. Pretože všetci vedia lepšie než my, aké by sme mali byť, čo a ako by sme mali prežívať, hoci niekedy musíme bojovať o holé prežitie, aby nás nepohltil kolobeh práce, rodiny a sebarealizácie. Niekedy zlyháme, inokedy hviezdime. Akceptujeme, že v živote už to tak chodí, rovnako aj v našich príbehoch, ktoré práve držíte v ruke. Pre nás bolo vždy dôležité, aby sme ostali samy sebou vďaka úprimnosti, a nie dokonalosti, o ktorej sa dá iba snívať a nádejať." Iveta Bartalos Tóth a Krisztina Mészáros - blogerky, spisovateľky, organizátorky, zakladateľky komunity Maďariek žijúcich na Slovensku s názvom Lebo byť ženou je dobré v tejto knihe spomínajú na udalosti, ktoré samy zažili, keď boli ich deti malé. Na citové výkyvy, na krásne i ťažké chvíle či skúšky sily. Zmýšľajú dnes rovnako? Nie. Predsa však boli práve tieto udalosti, vďaka ktorým sa stali tými, kým sú dnes. Knihu excelentne pretlmočili do slovenčiny: Tímea Krekovič Beck a Lenka Nagyová.

Az Élet lejárt szavatossággal 30 olyan történetet fog össze, melyek nem általánosítanak, mégis átfogó képet adnak napjaink női társadalmáról, betöltött szerepekről és választott hivatásokról. A könyv női sorsokat mutat be, megjelennek a női lét fázisai - kislánytól a nagymamáig. Az olvasó együtt remeghet félelmében a megszégyenült tinilánnyal, az aggódó nagymamával és unokával egyaránt. Bartalos Tóth Iveta fontos témája a halál, az elmúlással való szembenézés, a lét végességének elfogadása. Írásai akár terápiás jelleggel is olvashatóak: életek alatt összegyülemlett szorongás és kimondatlan düh fejeződik ki a szereplők reakciói által. Kulcsszerepet játszik a könyvben az anyaság (szülőség) témája, annak minden szépségével és gyötrelmével együtt - az írónő komplex, őszinte képet fest a gyereknevelés viszontagságairól, a minden szülőben megjelenő bizonytalanságokat, magukkal és gyermekeikkel szemben állított elvárásokat, és az ezekből fakadó frusztrációt is érintve. Tökéletesen ábrázolja az anyák láthatatlan munkáját, az észrevétlenül maradt apróságokat, melyek tovább viszik a családi hétköznapokat. Feszegeti a (hazudott) boldogság és a hála fogalmainak összetettségét és azok mérhetőségét. Bemutatja a fájdalom ezer arcát (kiszolgáltatottságot, megvetést, igazságtalanságot, bántalmazást egyaránt). A történeteket nem dramatizálja túl, a maguk nyers valóságában tárja az olvasó elé. Bepillantást nyerünk az emberi jellemek változásainak folyamataiba, a megélt lelkiismeretfurdalás vívódásaiba, a magára hagyatott ember összetörtségébe. Az életszagú leírások azonban túlmutatnak a negatív összképen - nyilvánvaló szerephez jut a döntés szabadsága, a hála és az elégedettség, továbbá az életigenlés, az akarat ereje és a kitartás. Ez a novelláskötet kapaszkodót nyújt az állandó megfelelési kényszerben élőknek, erőt ad a küzdeni akaróknak, miközben sejtetni engedi az örökölt viselkedésminták befolyását. A megfáradt lélek és test állapotait leírva rávilágít, hogy hányféleképpen járhat le egy élet szavatossága.

Kniha Život po záručnej dobe prináša 30 príbehov, ktoré nezovšeobecňujú, no napriek tomu poskytujú ucelený obraz o ženách a ich rolách, poslaniach v súčasnej spoločnosti. Táto úžasná, takmer až sumarizujúca zbierka predstavuje záchytný bod pre všetkých, ktorí majú nutkavú potrebu všetko ustáť, poskytuje silu tým, ktorí chcú bojovať, hoci v ich životných príbehoch cítiť vplyv zdedených vzorcov správania. V opise rôznych stavov unavenej duše a unaveného tela zároveň autorka približuje rôzne spôsoby, ako môže uplynúť záručná doba života. „Poviedky Ivety Bartalos Tóth dokážu čitateľa na dlhý čas pripútať k sebe, celé dni zamestnávať jeho myseľ. Občas som mala pocit, že by stačilo prijať iba nepatrnú zmenu a životy hlavných postáv by sa dostali do správnych koľají. Toľkokrát som na ne chcela zakričať, že dávaj pozor, nerob to či zobuď sa, nedovidíš ďalej od nosa? Potom som túto nemilosrdnú osudovosť, neľútostnú úprimnosť, tieto príbehy, ktoré by sa ujali aj ako prípadové štúdie, pomaly prijala. Presnejšie, považovala som za osobný úspech, ak hlavná hrdinka napokon prekonala všetky prekážky a našla samu seba.“ (Katalin Juhász, poetka, publicistka)